De ettől még semmi nem változott. Pont ugyanazt éreztem, mint a múltban és a könnycseppjeim száma is kb annyi volt.
Elfordítottam a kulcsot a zárban és beengedtem a legjobba barátnőmet bízva abban, hogy ő majd helyreteszi a lelkemet.
- Lara ne sírj! Már vége...elmúlt! - nyugtatott arra utalva, hogy már rég elmúltam 19 éves.
- Minden ugyanolyan! Azzal,hogy Fer itt van, teljesen felkavarta az életemet! Egy nyugodt percem sem lesz az esküvőig...talán el kellene mondanom Sergionak, hogy mi is volt közöttünk...Nandoval!
- Ez rossz ötlet! Mindent csak tönkretennél vele! Meg kéne nyugodnod..tudom, hogy nehéz, de próbáld meg! Aludj rá egyet! Aztán meglátjuk, hogy mi lesz...
- Oké, igazad van!- sóhajtottam kicsit megkönnyebbültebben- Én le is fekszem! Mond meg Sergionak, hogy fáj a fejem vagy mit tudom én!
- Rendben, holnap hívj! -ölelt meg aztán távozott.
Gyorsan elvégeztem a szokásos esti teendőket, aztán befeküdtem a pihe-puha francia ágyba. Egy rövid ideig Sergio és Fernando között cikáztak a gondolataim. Kezdtem valami egészen furcsát érezni...De végül a lenti beszélgetések zajai elterelték az idióta gondolataimat, majd álomba zuhantam. Az idő hajnal felé járhatott, mikor érzetem, hogy Serg befekszik mellém az ágyba. Sergio szorosan magához húzott. Szinte fullasztónak éreztem az ölelését, és minden érintését, mert folyamatosan az járt a fejemben, hogy Fernando hogyan simogatott. Megőrültem! Mindenről ő jutott eszembe...Sikerült elbizonytalanodnom, tulajdonképpen mindenben. De legfőképp az érzéseimben.
Reggel a szokásosnál jóval korábban keltem.Az étkező asztalnál ültem és kávéztam. Viszont érzetem, hogy valami nincs rendben. Mégpedig azt, hogy nem csak egy embert szerettem egyszerre...és ez így nem volt jó! Ki kellett tisztítanom az agyamat, reálisan kellett látnom a dolgokat, és tudtam,hogy ez csak úgy fog menni, ha kis időre otthagyom Serget. Magányra volt szükségem, meg Emilyre.
- Jó reggelt kicsim!-puszilt meg Serg.- Baj van?- nézett rám fürkésző tekintettel, hiába túl jól ismert már...
-Nem...semmi.Csak elszeretnék menni néhány napra Emilyhez!
-Miért?-döbbent le és egy pillanatra rám nézett a hűtő pakolásából.
-Csupán szeretnék vele lenni egy kicsit.-füllentettem.
-Hazudsz!Bepánikoltál,igaz?
-Kicsit,de szeretlek Serg nagyon!
-Nem akarod már az esküvőt?-kérdezte ijedten,úgy,mintha meg sem hallotta volna az előző mondatom.
-De,persze,hogy akarom!Csak félek!-vallottam be.-Tudod volt az a másik vőlegényem,aki nem jött el az esküvőre..-kezdtem,de Sergio közbeszólt.
-Tudom,de én nem az az idióta csávó vagyok!Én szeretlek és soha,de soha nem tennék ilyet veled!Megértem,hogy félsz,menj nyugodtan Emilyhez,ha szeretnél,hogy átgondold a dolgokat...
-Nincs mit átgondolnom,mert hozzád megyek,ha törik,ha szakad!Egyszerűen csak még egyszer,utoljára,végleg ki kell törölnöm azt az emléket az elmémből!
-Rendben,értem!-puszilt meg.
-Kevés pasi fogadná el ezt,de te más vagy és ezért nagyon hálás vagyok!Szeretlek Sese!-öleltem meg és teljesen komolyan gondoltam,amit mondtam.
-Én is Lara!
Délután,mikor Serg elment edzésre,engem elfuvarozott Emilyhez.Vittem magammal néhány holmit,de nem őrülten sokat,mégis mikor Em kinyitotta az ajtót döbbenten nézett rám és a két táskámra felváltva.
-Elhagytad Sergiot???-döbbent le.
-Uram Isten dehogy!Egyszerűen eljöttem hozzád pár napra,szükségem lenne rád!Ugye nem zavarok?
-Nem,hogy gondolhatsz ilyet!?Gyere be!-tessékelt beljebb én meg kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén a Scotty nevű kutyájával.
-Krízis helyzet van,mi?-ült le mellém.
-Igen...Nando a feje tetejére állított mindent!
-Szóval érzel még iránta valamit?!
-Én nem ezt mondtam!
-Nem,de ha közömbös lenne számodra akkor nem lennél itt,igazam van?!
-Igen.-sóhajtottam szomorúan.Szeretem Sergiot,tényleg!De ha jobban belegondolok soha nem jöttünk volna össze,ha Fer eljön az esküvőre!Rossz ezt így kimondani,de így lett volna,tudom!
-Lara..lett volna érted?!De nem úgy lett,és ennek meg van az oka!Lara az már a múlt!Most viszont döntsd el:Fernando vagy Sergio?Mert,ha szereted még Nandot,akkor ne menj hozzá Serghez!Ha úgy érzed Nando az igazi,akkor kezd újra vele!Nem kell kötelességből házasságot kötnöd!Elgondolkodtam azon,amit Em mondott.Szerettem Nandot,még egy kicsit,de tudtam,hogy ez a fellángolás nem olyan erős,mint Sergioval a szerelmünk.Ez semmit nem jelentett ahhoz képest!Képtelen lettem volna újrakezdeni Nandoval,amiért cserbenhagyott az oltárnál.És amint már hangoztattam jó párszor,nagyon szerettük egymást Sergioval.viszont az régen rossznak tartottam,hogy a vőlegényem ellenére elmerengtem azon,hogy milyen lehetne Fernandoval az életem.Ez így nem volt jó,emiatt úgy pánikba estem,hogy elkezdtem idegesen hadarni Emilynek a két pasiről,meg arról,hogy mennyire ki vagyok ettől a helyzettől.Már a sírás határán álltam,amikor Em közbeszólt.
-Nyugi már Lara!A hallottak alapján,te nem vagy szerelmes Nandoba!Csupán azt hiszed,hogy az vagy,a kettő nem ugyanaz!
-Tényleg?!-lepődtem meg.
-Igen.És ez azért van,mert nem zártátok le a dolgokat!Gondolj csak bele,azon a májusi napon reggel,még a felesége akartál lenni,este pedig már a pokolba küldted volna legszívesebben!És hallani sem akartál felőle,sem aznap,sem máskor,amikor felkeresett!Pedig meg kellett volna beszélnetek már régen,akkor most nem lenne ez!Ha lezártátok volna,akkor nem érdekelne már Nando,csak egy emlék lenne,amitől nyugodtan tudnál foglalkozni Sesével!De nem ez történt..ezért még mindig táplálsz valami érzést Nando iránt,ami-ahogy már mondtam-nem szerelem,hanem valamiféle ragaszkodás!Ragaszkodsz Nandohoz!-állapította meg miután elővette a pszichológus énjét.
Em tökéletesen értet ehhez,hiszen már vagy ezer éve ebben a szakmában dolgozott.Pszicho dokiként naponta találkozott ilyen és ehhez hasonló esetekkel,ezért vette ennyire félvállról a dolgot,legalábbis így tűnt.Hogy csak elmondja a jól betanult szövegét,aztán kész...Viszont én mindig is utáltam,ha a "betegjeként"kezelt.
-Én nem a páciensed vagyok!-figyelmeztettem morcosan.
-Tudom!Azért mondtam ezt,mert fontos vagy nekem!Éppen ezért,hidd el az lesz a legjobb,ha megnyugszol és beszélsz vele holnap után,és végleg lezárjátok ezt!Aztán törődj Serggel,mert komolyan látszik rajta,hogy szeret téged!És neked is csillog a szemed,mikor róla beszélsz!
Az agyamban még egyszer lejátszottam Em monológját,és megkönnyebbültem.Tudtam,hogy nem szeretem Nandot,vagyis inkább reméltem,hogy Emilynek igaza van...elvileg tapasztalt volt ilyen téren,és értett hozzá...
-Kösz Em,mindent!Nem is tudom mi lenne velem nélküled?!-mosolyodtam el érzelgősen,aztán megöleltem a barátnőmet.
-Veled mi lenne??Inkább a többi emberrel...tuti kikészítetted volna őket.Már rég diliházba dugtak volna!-nevetett fel.-Én is hálával tartozom,mert általad-és a betegeim által-megismertem a szingliség előnyeit!
-Haha!Örülök,hogy boldoggá tesz a szerencsétlenségünk!-mondtam nevetve,de azért igyekeztem cinikus lenni.
-Csak vicc volt!De komolyra fordítva a szót,becsüld meg Sergiot,mert ha csak fele annyira jó az ágyban,mint a bátyja,akkor kész főnyeremény!-jelentette ki,mire leesett az állam.
-Te lefeküdtél Renével?Mikor???Serg ki fog nyírni mindkettőtöket!
-Szombat este..vagyis tegnap buli után..Tudjuk,hogy Serg kiakadna,ha tudná,de nem tudja!És ne is tudja,világos Lara?
.-Igen,de annak nem örülök,hogy te akkor akcióztál Renével,mikor én meghalni készültem!-vágtam hozzá "mérgesen"egy párnát.
-Jól van bocs!-dobta vissza a párnát,de tisztában volt vele,hogy nem haragszom.-Egyébként tényleg SErg az igazi,és nem Nando,mivel az ő bátyja nős,így azzal nem tudnék kavarni!-mondta Emily,belőlünk pedig egyszerre bukott ki a nevetés.
Ezért volt Em a legjobb barátnőm már 8.óta.Mert még a legképtelenebb szituációban is megtudott nyugtatni és nevetésre tudott bírni.Természetesen ez kölcsönös volt.
Másnap mindketten dolgoztunk.Em a rendelőjében volt kettőig,én meg egy cikket írtam a FourFourTwonak egészen késő délutánig,utána Sergioval beszéltem.Már teljesen nyugodt voltam,egyáltalán nem féltem a Nandoval való találkozástól.Ez az érzés azonban rögtön megváltozott,mikor Nando és az én volt házam előtt leparkolt Emily.
-Menj be!Gyerünk!
-Nem olyan könnyű!
-Tudom!-bólintott,majd bátorítóan megszorította a kezem,én meg kiszálltam a kocsiból.
-Most vagy soha!-suttogtam aztán megnyomtam a kapucsengőt.
Fernando azonnal kinyitotta a belső gombbal.Ahogy beléptem az udvarba Pomo és Llanta megugatott,de valószínűleg megismerték az illatom és befejezték.Megsimogattam őket,és tovább mentem.Minél beljebb kerültem,annál inkább fojtogattak az emlékeim.legszívesebben egészen Sergioig futottam volna,de nem tettem.Csak felmentem a lépcsőkön és bekopogtam az ajtón.Nando kisvártatva elfordította a kulcsot a zárban,majd kitárta az ajtót.Ekkor megláttam Fernandot és rádöbbentem,hogy ez lesz életem második legnehezebb napja....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése