In another life I would be your girl:Part 6

Az eset után annyira tanácstalan voltam,hogy legalább ezerszer elmondtam Emilynek a történteket szépen sorjában.Őt is sokkolta ez az egész.De azonkívül,hogy folyamatosan azt hangoztatta,hogy nyugi ez a csók nem jelentett semmit,nem tudott mit tenni.Talán azért,mert mindketten tudtuk,hogy nekem igenis számított az a csók,ahogy az esküvőm is Sergioval,aminek az időpontja már baromi közel volt.Ki kellett volna küldeni a meghívókat,de amíg nem voltam biztos az érzelmeimben nem tettem ezt meg.Sőt maradtam Emnél még további két napot.Ezalatt az idő alatt rendkívül stresszes voltam és sokat agyaltam.Próbáltam elnyomni magamban az érzéseket Nando iránt,mert,hogy voltak az nem kérdés.Csakhogy Sergiot is szerettem.A kettő között a mérték volt a különbség.Fernandot egy nagyon,nagyon picit jobban szerettem.,valószínűleg azért volt,így mert az embernek van egy olyan furcsa tulajdonsága,hogy ahhoz vonzódik jobban,aki megbántotta.De eltemettem,vagyis inkább kiűztem magamból,ezt az érzést.Én is tudtam,hogy Nandobak a múltban van a helye és nem a jövőmbe,oda csak és kizárólag Sergio való.Miután ezt eldöntöttem hazamentem.Sergio borzasztóan örült nekem,ahogy én is neki,úgyhogy kiküldtük a meghívókat.És egy másodpercre sem bántam meg,hogy ezt csináltam.Mert napról napra egyre erősebben kötődtem Seséhez.Nandot,pedig elfelejtettem.De rögtön eszembe jutott mikor az esküvő napján a menyasszonyi ruhámban billegettem magam a tükör előtt.Minden kísértetiesen hasonlított ahhoz a májusi naphoz.
-Lara,jól vagy?-kérdezte Em,hiszen ő is ugyanúgy velem volt,mint akkor.
-Persze,csak elkalandoztam-válaszoltam,majd kopogtak az ajtón.
A szívem vadul kezdett kalapálni.Azon is így kezdődött minden.
-Szabad!-kiáltottam ki feszülten,mire nyílott az ajtó,amin Fernando lépett be.Na és innentől nem hasonlított az első "esküvőmre" már semmi.Hiszen Nando ott volt,erre az esküvőre bezzeg eljött.....
-Lara beszélhetnék veled négyszemközt?-utalt finoman arra,hogy Emily távozzon a szobából.
-Öhm...igen.-feleltem zavartam.-Em légyszíves addig menj ki!
-Ja,hogy hagyjalak kettesben titeket?!Nem,még a végén megint az lesz,mint a múltkor!-nézett szúrósan Nandora.
-Emily kérlek!-szóltam rá erélyesen.
-Jó,kimegyek,de te fogod megmondani Sergionak,hogy lelépsz a volt vőlegényeddel!
-Nem lépek le vele!-mondtam,majd kiviharzott dühösen.
Egy ideig csak álltunk egymással szemben,aztán végül Fernando megszólalt.
-Gyönyörű vagy!
-Köszönöm Fer,de légyszi térj a lényegre...Mert tudod nem igazán értem miért vagy itt a múltkori után!
-Csakhogy elmondjam,hogy bár még mindig nem akarom,hogy feleségül menj Ramoshoz,remélem boldog leszel!
-Ohh micsoda váratlan fordulat!-döbbentem le.-Azért köszönöm,sokat jelent,hogy ezt mondtad.-tettem hozzá.
-Tudom.Ebben a pár napban sok mindent végig gondoltam.Rájöttem,hogy helytelen volt,amit tettem.Most az esküvőre is gondolok,meg a csókra is.Hibát hibára halmoztam és ezzel üldöztelek el!Pedig ha tudnád,hogy mennyire szeretlek és én mindig csak jót akartam neked!De olyan nehéz látni,hogy mással vagy és néha ilyenkor elborul az agyam!Ezért csókoltalak meg,azt hittem így magam mellett tarthatlak,de megint az ellenkezője történt.És be kellett látnom,hogy nem kaphatlak vissza!...Sergio jó ember,vigyázni fog rád és mindent meg fog adni neked,amit én nem tudtam!-mondta,a könnyei alapján láttam,hogy komolyan is gondolja.
-Te is megadtál mindent Fer!Mindig mellettem voltál,csak azon a májusi napom nem.és az nagyon fájt!De bármennyire is rossz beismernem nem csak te hibád volt!Én erőltettem,hogy aznap legyen a lagzi,mit sem törődve azzal,hogy akkor érsz haza az edzőtáborból!Neked viszont telefonálnod kellett volna,el kellett volna mondanod,hogy mi történt!Talán megértettem volna.....De már mindegy!Fiatalok voltunk,meg volt az esélyünk a boldogságra,de mi elcsesztük!
-Hát el!-értett egyet Fernando a könnyeit letörölve,én is pont így tettem.Még szerencse,hogy vízálló sminkem volt...
-De tovább kell lépnünk végre,tudod?Az első szerelmet nehéz feledni,a helyzet az,hogy az érzés még mindig ott van valahol mélyen irántad,viszont szerintem ez mindig ott is lesz!-vallottam be.
-Nekem is irántad!És ha mégse jön össze Sergioval,akkor tudd,hogy itt vagyok!
-Kedves vagy Fer és tényleg köszönöm,de nem várhatsz rám tovább!Felejts el,hagyj engem a múltban és kezdj új életet valakivel!Nem lesz nehéz bárkit is találnod,hiszen nagyszerű ember vagy Nando,és az a nő,akit majd feleségül veszel nagyon mázlista lesz!A legjobbakat kívánom neked Fer,megérdemled!
-Köszönöm Lara!Én is viszont kívánom!-ölelt magához szorosan.
Legalább öt percig álltunk így,mindketten éreztük,hogy ez a végleges búcsúnk.
-Akkor én most megyek,megkeresem Sergiot!
-Menj csak!-nyitotta ki az ajtót,ami mögött Emily állt,amolyan'nem csináltam semmi rosszat'típusú vigyorral
Nandoval nevetve néztünk össze,nyilvánvaló volt számunkra,hogy Em hallgatózott.
-Sergio a kertben van,Scottyval játszik!-törte meg a csendet Em szégyenkezve.
-Kösz Em!-néztem rá szórakozottan,majd elindultam az udvar felé.
Közben kikerültem a sikítozó koszorúslányokat,néhány szakácsot,jó pár családtagot és legfőképpen rengeteg focistát.Körübelül annyi futballista volt ott,mint egy világbajnokság kezdetén.és természetesen mindegyik meg akart állni velem egy jót beszélgetni,ahogy a rokonok is.Szépen udvariasan váltottam velük néhány szót,majd kisurrantam a hátsó ajtón.Mentem még néhány métert,aztán megpillantottam Serget és önkénytelenül elmosolyodtam.Egy padon ült és valóban kutyázott.
-Sergio tiszta kutyaszőr lesz az öltönyöd!-kiáltottam,mire megfordult.
-Baszki Lara én nem láthatlak az esküvő előtt!-fordult vissza gyorsan.-Balszerencsét hoz!
-De én nem hiszek ilyen hülyeségekben!-ültem le mellé,ő pedig az ölében a kutyával komolyan nézett rám,majd miután megcsókoltam édesen elmosolyodott.
-Lara lehet kutyánk?-kérdezte.
-Lehet.Mindig úgy képzeltem el a családomat,hogy van egy nagy családi ház,amiben a csodás férjemmel,a gyerekeimmel és egy kutyával élek.
-Én is,a férjet leszámítva persze...-röhögte el magát velem együtt.-Viccet félreértve én világéletemben sok gyerekes családot akartam!
-Azért nem lesz egy egész focicsapatnyi gyerekünk!-nevettem fel.
-Miért?Nem is rossz ötlet!Lehetne egy Ramos Football Clubunk!
-Jajj ne!11 gyerek..te jó ég!Sese te beteg vagy!
-Nyugi poén volt!Tartalék játékosok is kellenek,ha az egyik lesérülne!-húzta az agyamat,belőlünk pedig egyszerre bukott ki a röhögőgörcs.
-Bolond vagy Sergio esküszöm!
-Tudom,de te is ezért vagyunk egy jó páros!-puszilt meg.-És mit szólnál 3 gyerkőchöz?
-Az korrekt!A cserék száma pont kijönne belőlük!
-Jaja!
-Most komolyan Serg,volt már egy vőlegényem,de azzal nem gondolkodtam gyerekvállaláson,ez csak veled jutott eszembe!
-Ez igazán jól esik Lara!Tudod,hogy egy nőfaló voltam,de te megváltoztattál!Előtted egy csajnál se fordult meg a fejemben az esküvő!A gyerek meg pláne nem!
-Hát úgy látszik egymásra kellett találnunk!
-Ez így van!-csókolt meg szenvedélyesen.
-Elszeretnék mondani valamit!
-Rendben mondd!
-Amíg nem voltam itthon végleg elengedtem az első vőlegényemet,és ezalatt az idő alatt rájöttem,hogy mennyire szeretlek!Nem tudom mihez kezdenék nélküled?!-bújtam hozzá,miközben ezt kimondtam teljesen őszintén.
-Ezt inkább én kérdezhetném Lara!Nagyon szeretlek te bolond lány!-ölelt át.
Egy jó ideig így ültünk.Beszélgettünk és Scottyval játszottunk.Ez így maga volt a tökély!De (sajnos)apám jött ,hogy ideje lenne visszamennünk,mert a ceremónia lassan kezdetét veszi.Ekkor már nem volt kedvem 120 fős esküvőhöz,ez már nem számított sem nekem,sem Sergionak!Minden,ami fontos volt nekem az ott volt velem.Ennek ellenére azért visszatértünk a többiekhez.És mire észbe kaptam addigra már az oltárnál álltunk.Az oldalamon Emily,velem szemben Sergio,ő mellette Nando.A pap pedig közöttünk,aki a jól betanult szövegének elmondása után a szokásos kérdéssel fordult Sergiohoz.Ő érthetően és magabiztosan mondta ki,hogy igen.Ezután nekem kellett választ adnom,mielőtt ezt megtettem volna ránéztem Fernandora.Csak bólintott ezzel jelezve,hogy feleljek már.Én pedig ezután válaszoltam határozottan és boldogan
-Igen!
Ezután elcsattant a csók.Majd elhúzódtunk egymástól.Ismét Fernandora pillantottam.
-Viszlát Nando!-suttogtam.
-Viszlát Lara!
Ez volt az a perc,mikor végleg lezártam magamban a dolgot.Örültem,hogy úgy tettem.Attól a pillanattól kezdve nem számított más csak Sergio és én.Boldog voltam ezzel a döntéssel,tudtam,hogy a helyes utat választottam.Végre megértettem,hogy Fernandot az emlékeimben kell megőriznem Sergiot,pedig a jelenben és a jövőben kellett tartanom,és ez pont így volt jó!
                                                                       Vége!
U.i.:Először is szeretnék minden kedves olvasómnak kellemes húsvéti ünnepeket kívánni,igazán remélem,hogy tetszett,a befejezés!