Ismertem már elég jól,tudtam,hogy ezt azért csinálja,mert zavarban van.
-Hello!Na essünk túl ezen a beszélgetésen minél hamarabb!-léptem beljebb és a nappali felé vettem az irányt.
Amikor beértem oda megdöbbentem.A bútorok többsége ugyanaz volt,még a fehér bőrkanapé is,amit annak idején Nando ki nem állhatott,csak miattam vette meg.
-Hogyhogy nem cserélted le?-mutattam az ülőgarnitúrára,majd leültem.
-Mert rád emlékeztet!-felelte,aztán helyet foglalt mellettem.-Öhm....kérsz valamit inni?
-Fer,ez nem egy baráti tea délután,hanem valami egészen más!
-Jó,oké tudom!
Ezután csend lett,és nem az a jóleső fajta,ez inkább kínos volt.Csak ültünk egymás mellett és vártuk,hogy a másik végre megszólaljon.De én nem terveztem beszélgetést kezdeményezni,hagytam,had kezdje ő,elvégre Nando volt az,aki vétkezett,nem én.Míg vártam,hogy megtalálja a megfelelő szavakat csak fürkésztem a kölyökarcát,amin tisztán látszott az idegesség és a szomorúság érzésének kettőssége.Az ajkát harapdálta,már a nyelve hegyén voltak a szavak,csupán nem tudta hogyan mondja ki őket.De aztán kisvártatva szóra nyitotta a száját.
-Nézd Lara,én ugyanazt tudom mondani,mint eddig!Elcsesztem,sajnálom!Ha tehetném visszafordítanám az időt,de nem lehet!Szeretlek,még mindig,és ez nem fog változni!-vallotta be.-Tudod milyen baromi rossz érzés nap,mint nap szembesülni azzal,hogy elengedtem életem szerelmét?!
-És te tudod milyen átkozott rossz érzés volt rádöbbenni arra,hogy életem szerelme a válogatottat választotta az esküvőnk helyett?-kérdeztem vissza,mire Fer csak szégyenkezve lehajtotta a fejét.
-Azt hittem hamar lemegy a tárgyalás és visszaérek.....-Mindegy!Kár ezen filózni!Nem számít már,felejtsük el,nem akarom,hogy a mostani esküvőm is erről szóljon.Sajnálod,én pedig részben Sergio miatt megbocsátok!Így rendben vagyunk?
-Igen így tökéletes,köszönöm,hogy megbocsátottál!De azért kérdezhetek valamit Lara??
-Ha muszáj....persze kérdezz!
-Ha visszaértem volna,akkor most minden más lenne?!
-Jajj Fer ez...-kezdtem,de közbeszólt.
-Csak egy igennel vagy egy nemmel válaszolj!
Tudtam a kérdésre a választ,fájt,de az volt az igazság.Ennek ellenére szerettem Sergiot,de biztos voltam benne,hogy semmi nem alakult volna így,ha visszaér Nando....
-Igen-mondtam érzelemmentesen.-De ez nem jelent semmit!
-De jelent!Lara te még mindig szeretsz?-kérdezte reménytelien.
-Nem Nando!Én kizárólag Sergiot szeretem!Ő lesz a férjem!-mutattam fel a jegygyűrűmet,Fer erre visszazökkent a valóságba.
-Bocs,tudom.-felelte keserűen.-Nem mellesleg ő tud rólam?
-Arról igen,hogy volt egy srác,aki kibaszott velem az esküvőnk napján,de azt nem tudja,hogy te voltál az!
Nando ledöbbent.Sejtette,hogy valahogy így történt,hiszen ha az egész sztorit tudta volna Sese tuti,hogy megemlítette volna neki.
-Miért nem mondtad neki,hogy én voltam az a barom?!
-Még ezzel is neked kedveztem!Nem akartam,hogy feszültség legyen köztetek miattam!Tudtam,hogy csapattársak vagytok a te drága válogatottadban....Még a végén a La roja is tönkre ment volna miattam,és akkor már semmi örömöd nem maradt volna!-jegyeztem meg gúnyosan.
-Oké,öhm....azt hiszem köszönöm!És ezek után sem tervezed neki elmondani?
-Nem,dehogy!És te se!Az már a múlt....
-Nyugi nem fogom én sem!
-És amúgy Sergio nem mesélt rólam?Csak mert azon a bulin nagyon úgy tűnt,hogy akkor hallasz rólam először!
-Emlegetett,sokszor,hogy Lara így,meg Lara úgy,de nem gondoltam,hogy te vagy az!Bár a névről rögtön te jutottál eszembe,mégsem hittem.hogy esetleg te lehetsz az!A felismerés sokkolt!
-Én is így voltam vele,amikor Sese bemutatott úgy,mint a tanúját!De az esküvőig ki kell bírnunk anélkül,hogy lebuknánk vagy,hogy kikészítenénk egymást!Csak azt nem tudom mi lesz akkor ha Sese azt akarja,hogy összejárjunk hármasban!Ezt nem igazán díjaznám!....
-Én sem!Gyűlölném nézni,ahogy a legjobb haverom a volt menyasszonyommal enyeleg.-borzongott meg,valószínűleg elképelte a szituációt.-De nyugi nem lesz gond,ha hív is megmondom neki,hogy nem tudok menni a foci miatt...Tudja,hogy ritkán van időm haza járni Londonból!Most a Chelsea játékosa vagyok,de a karrierem romokban,hasonlóképpen van a magánéletem is...Miután elhagytál Liverpoolba igazoltam,azt hittem ott könnyebb lesz feledni,de hiába az emlékek mindenütt utolérnek...de Liverpoolban legalább ment a góllövés,nem úgy,mint most!-sóhajtotta szomorúan.
-Sajnálom Fer,tényleg!-bukott ki belőlem.
-Én is!-suttogta.
A szótlanság ismét beállt,de ez most nem volt kínos.Ezalatt az idő alatt elmerengtem.Örültem,hogy meg tudtuk beszélni a dolgokat felnőtt emberek módjára.Végre lezártam a múltat,úgyhogy mosolyogva indultam el az ajtó felé.Nem maradt már több mondanivalóm Nandonak,most már csak Sergiora akartam koncentrálni.
-Ideje mennem Fer!Jó volt végre megbeszélni!Akkor találkozunk két hét múlva az esküvőn!-búcsúzkodtam és már majdnem kiléptem a teraszra,amikor Fernando megragadta a karom és visszahúzott.
-Várj Lara kérlek!
-Mit szeretnél?-fordultam vissza.
-Azt,hogy ne menj hozzá Sergiohoz!Tudom őrültségeket beszélek,és őszintén reméltem,hogy magamban tudom tartani ezt a gondolatot,de nem ment!Szeretlek Lara és nem bírom elviselni,hogy elengedlek,újra!Mert tudom,ha most elmész már esélyem sem lesz visszakapni téged többé!Éppen ezért Lara,kezdjük újra!Szeretlek!Ígérem sosem teszem azt,mint régen,egy idióta voltam,nagyon,nagyon megbántam,hogy ilyet tettem veled!Kérlek maradj,vagy legalább gondold át!-könyörgött Fernando.
Meglepődve álltam Fernando előtt és egyszerűen nem tudtam mit mondani a monológjára.Mire pedig kijött volna egy hang a torkomon Nando közelebb lépett hozzám és gyengéden megpuszilta az ajkamat.Ezután elhúzódott tőlem várva,hogy mit szólok hozzá.Belém meg nem tudom,mi ütött,de viszonoztam a csókot.És akkor kellett volna jól pofon vágni.De talán még ez sem szakított volna el Nandotól.A csókjával szinte magához bilincselt.Még mindig ugyanolyan hatást tudott kifejteni a csókja,mint régen.Elvesztettem az eszemet,annyira magával ragadott.A kezemet a nyaka köré fontam és pont,mint anno bele akartam túrni a szőke hosszú hajába,csakhogy már nem olyan haja volt.Hanem rövid és barna.És ez volt az a perc,mikor felfogtam,hogy nem 2007-et írunk már,úgyhogy gyorsan ellöktem magamtól.
-Te megőrültél Fernando?A legjobb barátod felesége leszek!
-Tudom...de visszacsókoltál!Te is szeretsz,valld be!
-Nem Nando!Felejtsd el,hogy ez megtörtént!
-Ne csináld ezt Lara!
-Ne mondd meg,hogy mit csináljak!Hagyj békén Nando,én most elmegyek!
-Már megint elmenekülsz a probléma elől!
-Nem menekülök el!-üvöltöttem rá.-Inkább elmegyek,még a végén nagyobb baj lesz,de előtte jól figyelj rá Fernando José Torres Sanz!Felejts el,ne keress,ne hívj,ne írj,ne üzenj!Az esküvőmön kívül pedig soha többé nem akarlak látni!Ha pedig eszedbe jutna tönkretenni az esküvőmet,akkor nem állok jó magamért!Így is annyi mindent eltűrtem neked!
-Tudom!De Lara ismerd el,hogy te is akartad ezt a csókot!
-Nem,nem Nando!Szóba se hozd ezt!Értsd meg nem lesz újra te és én!
-Egy szót sem szóltam most arról,hogy te és én...csak a csókról beszéltem!
-Ne forgasd ki a szavaimat Fer!És egyébként is az előbb regéltél kettőnkről,ami nem is létezik és nem is fog többé!Most pedig viszlát!
-Már megint itt hagysz kétségek között!Gyerekes vagy!
-Ezt te hozod ki belőlem Fernando!-ordítottam,majd dühösen bevágtam a bejárati ajtót és ismételten ott hagytam.
Én is tudtam,hogy igaza van a gyerekes viselkedést illetően,de féltem ha tovább maradok újra történik valami.És az nem lett volna jó.Naivan azt hitem,hogy csak beszélgetünk és ez majd mindent megold mindent...hát tévedtem.A dolgok inkább még jobban összekuszálódtak....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése