Nevetve leengedtem a szőke hajamat,és hagytam,hogy a göndör fürtök a vállamra omoljanak.
-Gyönyörű vagy!-szólalt meg a hátam mögött Emily.
-Köszönöm!Úgy érzem magam,mint egy hercegnő!-kezdtem el vidáman ugrálni az esküvői ruhámban.
-Teljesen olyan is vagy!Na,de most figyelj rám egy percre,légyszíves!
Ebben a néhány hónapban elég sokat veszekedtetek Nandoval...biztos
hogy hozzá akarsz menni?-kérdezte.
-Egészen biztos!Volt pár vitánk a foci és a fősulim miatt,de megoldottuk a problémákat,és ezután is meg fogjuk!Szeretem őt és a felesége akarok lenni!
-Értem én Lara,de Fernandonak szerintem fontosabb a karrierje,mint te!
-Hogy mondhatsz ilyet Em?!-néztem rá bosszúsan-Az igaz,hogy Fernek fontos az Atletico és a válogatottba való bekerülés,de hidd el nem keveri a munkát a magánélettel!Szeret engem,tudom,érzem!
-Remélem tényleg így van...Viszont Lara azt átgondoltad,hogy még csak 19 éves vagy,de máris elkötelezed magad?Ezt akarod,nem akarsz inkább egy kicsit bulizni,és élvezni a fiatalságodat??
-Pont olyan vagy,mint a szüleim,de már nekik is megmondtam,hogy nem!!Nekem a szerelmünk mindennél fontosabb!
-Hát....sehogy sem tudlak lebeszélni a frigyről!
-Nem,ez nem fog sikerülni!
-Mindegy,ha viszont mégis meggondolnád magad,akkor ájulj el!-adott tanácsot Emily.
-Ezt a Szakítópróbában láttad!-mosolyogtam rá.
-Jó film,és hasznos tanács!-nevetett Em is,aztán megölelt.
-Az,de nem lesz rá szükség!-feleltem vigyorogva,majd témát váltottam.
Éppen a beszélgetés közepén tartottunk,mikor Mari Paz,Fernando nővére berontott a szobába.
-Kérlek ne legyél ideges Lara!-kezdett bele a beszédébe,én pedig természetesen rögtön nyugtalan lettem.
-Mi történt?-érdeklődtem ijedten.
-Csupán annyi,hogy Nandonak késik a gépe az edzőtáborból!-közölte Paz,miközben idétlenül piszkálta a haját.
Nem volt valami jó ötlet közvetlen az edzőtábor utánra megszervezni az esküvőt.....
-Óhh!És mikor jön?
-Nem tudom,nem sokára!-válaszolta nyugtalanul,aztán kiment az ajtón.-Itt lesz!-kiáltotta a folyosóról,de ezt inkább magának mondta,mint nekünk.
Láttam Emilyin,hogy nem tetszik neki ez az egész,ideges volt én,viszont meglehetősen nyugodt voltam.Hiszen előtte is előfordult már,hogy volt valami gubanc a géppel.Nem aggódtam az első fél órában,de aztán rajtam is eluralkodott a pánik.A percek teltek,Nando pedig nem volt sehol.De ekkor még mindig bíztam az érkezésében.Egy óra elteltével már fel-alá mászkáltam Paz házában,de senki nem mondott Fernandoról egy árva szót sem.Időközben elküldtük a papot is,aki megérkezett a kerti esküvőnkre,szegény hiába jött,ha egyszer a vőlegény nem volt jelen.Két óra pergett le,lassan és eseménytelenül.Már rájöttem,hogy valami nem stimmel,egy gép nem késik ennyit....Elindultam lefelé
a lépcsőfordulónál jártam,amikor meghallottam Paz ideges üvöltését a konyhából.
-Nem hiszem el,hogy pont most kellett behívni őt a válogatottba!Azt meg végképp nem fogom fel,hogy a gügye,hülye öcsém miért nem tudta megmondani,hogy ma van az esküvője napja,ezért nem jó neki a délutáni tárgyalás!
-Paz fogd fel,hogy ez a La Roja!Nem hívják be oda mindennap az embert!....nyugalom ide fog érni Nando!-ordította Israel.
Hitetlenkedve hallgattam Isra szavait,egyszerűen nem voltam képes megérteni,amit mondott.A könnyeim patakokban folytak,a szívem pedig abban a percben ketté tört.
-Nando akkor se normális!-szólalt meg Sergio Agüerom,Nando csapattársa és egyben tanúja.-Mégis,hogy mondjuk el Larának és a többieknek?-kérdezte Agüero,én meg,hogy megkönnyítsem az agyalást,lerohantam hozzájuk és szomorúan megtörtem a csendet.
-Ezen már nem kell gondolkodni,az egész beszélgetést hallottam!-közöltem,majd a hátsóajtón kimentem az udvarra.
A kertben minden fel volt díszítve virágokkal,lufikkal meg persze néhány szék is volt annak a pár vendégnek,ezen ülőhelyek egyikén telepedtem le és zokogni kezdtem.Nehéz volt elfogadni ott,abban a percben,hogy Nando,a vőlegényem a focit választotta helyettem.
-Lara ne sírj!-ült le mellém Agüero.
-Hogyan ne sírjak?Mióta tudjátok,hogy Nando nem jön?
-Még ideérhet...
-Ugyan...ezt még te se hiszed el!Szóval?Nem késett semmilyen gép,igaz?
-Igen.Paz csak menteni próbálta a menthetőt.Azt hitte Fernando időben megérkezik,és minden oké lesz..nem akarta,hogy feleslegesen idegeskedj!
-Hát most már mindegy!
-Ezt már Paz is tudja,csak jót akart....
-Tudom,de Fer akkor is becsapott!-töröltem le egy kigördülni készülő könnycseppet.
-Ő még nem tudja mekkorát hibázott!-próbált vigasztalni Agüero.
-Szerintem se....Agüero haza,a házunkba.Nem várok Nandora tovább,úgyse fog ideérni!A válogatott fontosabb neki,mint az esküvő!
-Pedig nem kéne annak lennie!-mondta,és eléggé meglepett,hiszen ő is focista.Bár azt tegyük hozzá,hogy ő már ekkor válogatott csatár volt...
-Mindegy!Mond meg Emilyéknek,hogy most hagyjanak magamra,de mindenki,még anyukám is!Paznek meg az üzenem,hogy sajnálom,de ebből így nem lesz esküvő!
-Úgy érted most vagy máskor se??
-Ezt egyenlőre,még én sem tudom!-feleltem,aztán kiléptem a kapun.
-Lara,vigyázz magadra!-ölelt meg Agüero.
-Jó.-bólintottam,majd megfordultam és gyalog a házunk felé igyekeztem.
Útközben sírtam,rengeteget.Az emberek furcsán néztek rám,hiszen nem mindennap látni az utcán egy bőgő menyasszonyt.Viszont valahogy akkor ez érdekelt a legkevésbé!Otthon szomorúan és hanyagul ledobtam a földre.Ekkor már tudtam,hogy arra egy jó ideig nem lesz szükségem.Ezután felkaptam a farmerem és egy egyszerű pulcsit,majd elkezdtem bepakolni az összes holmimat bőröndökbe.Közben végig azon agyaltam,hogy mégis hogyan jutottunk idáig...Hibázott Fernando,egy állati nagyot,de én is,mivel annyiszor megbocsátottam neki,ha a futball fontosabb volt.Ez vezetett a kialakult helyzethez.Ami tényleg fájt,mert azt hittem,hogy a mi kapcsolatunk nem így fog végződni,de úgy látszik Isten mást akart,de ezt akkor is nehéz volt elfogadnom!...
Ahogy a táskáim elkészültek még több könny csordult le az arcomon.Már tudatosult bennem,hogy vége 3 csodálatos évnek.Persze nem kellett volna,hogy ez történjen,viszont Fer miatt lett így.Borzasztó nagy csalódást okozott nekem,és szabályosan gyűlöltem emiatt!Legszívesebben csendben ott hagytam volna a lakást,de még egyszer,utoljára bele akartam nézni a szemébe,hogy ezzel bűntudatot keltsek benne.Tehát kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén és vártam az érkezését.
Két óra múlva nyitódott a bejárati ajtón és Fernando ordítva befutott hozzám a nappaliba.
-Sajnálom Lara!Nem így akartam.....csak felhívtak és azt mondták ma beszélnének velem a válogatottságról...nem tudtam mit mondani!Sajnálom!
-Mire megyek egy sajnálommal??Nando több órán keresztül bíztam abban,hogy megérkezel,de nem jöttél!!!Van fogalmad róla milyen érzés ez??-szegeztem rá a dühös tekintetem.-Tudod inkább én voltam a hülye,te!Észre kellett volna vennem,hogy én csak a második vagyok az életedben a foci után!
-Nem,nem vagy második!
-Igazán??-lepődtem meg.-Hát nem úgy tűnik!
-Te vagy a legjobb dolog az életemben!-mondta és megfogta a kezem.-Ne haragudj Lara!Kérlek bocsáss meg! -kezdett el könnyezni a szeme,mikor a bőröndökre nézett.
Itt egy percre megsajnáltam valóban,de ettől még nem törlődött ki a délután.
-Elnéztem már annyi mindent Fer,azt,hogy elfelejtetted a szülinapomat és az évfordulónkat,na meg,hogy lemondtad a nyaralásunkat az Aletico miatt..de ez a mai túl ment minden határon,ez ugyanis az esküvőnk napja lett volna!Tudom,hogy ez a válogatott,megértem,viszont az esküvőnknek előrébb valónak kellett volna lennie a La Rojánál!Számodra nem volt az,szóval nincs miről beszélnünk!-közöltem könyörtelenül.
-Ne!Ne!Lara ne csináld ezt!Szeretlek!
-Ha tényleg,akkor már a feleséged lennék!A focit választottad helyettem,viseld is el a következményeit!
-Tudom hibáztam,és bánom is!Hülyeség volt!Nagyon szeretlek,nem tudom mihez kezdenék nélküled!-ölelt szorosan magához,de én hamar kibújtam az öleléséből.-Kérlek maradj!Mi lesz velem,ha elmész?
-Ne aggódj!Majd a válogatott meccsek kitöltik az utánam maradt űrt!-gúnyolódtam.
-Ne csináld ezt könyörgöm!-nézett rám reményvesztetten.
Láttam rajt,hogy tényleg bánja,amit tett,de próbáltam ezt figyelmen kívül hagyni.Csak megfogtam a cuccaimat és bepakoltam az udvarban álló kocsimba,Fer meg természetesen követett és könyörgött,hogy ne menjek el.
-Nando nem képzeled,hogy ezek után maradok?!Nando gyűlöllek,soha senki nem bántott még így meg!Én szerettelek,te viszont ezek szerint nem!Utállak érted??Számomra nem létezel többé Fernando Torres!Soha többé nem akarlak látni!-üvöltöttem dühösen és csalódottan.Közben persze zokogtam és Nando is elérzékenyült kicsit.De nem érdekelt.Bármennyire is nehéz volt,beültem az Audimba és elmentem.Muszáj volt véget vetnem a kapcsolatunknak,semmi értelme nem lett volna folytatni.De attól még fájt és hiába akartam erősnek mutatni magam,nem ment.Senki előtt sem.Nem tudtam titkolni,hogy mennyire baromira fájdalmas,amit Fernando tett velem.........
-Ő még nem tudja mekkorát hibázott!-próbált vigasztalni Agüero.
-Szerintem se....Agüero haza,a házunkba.Nem várok Nandora tovább,úgyse fog ideérni!A válogatott fontosabb neki,mint az esküvő!
-Pedig nem kéne annak lennie!-mondta,és eléggé meglepett,hiszen ő is focista.Bár azt tegyük hozzá,hogy ő már ekkor válogatott csatár volt...
-Mindegy!Mond meg Emilyéknek,hogy most hagyjanak magamra,de mindenki,még anyukám is!Paznek meg az üzenem,hogy sajnálom,de ebből így nem lesz esküvő!
-Úgy érted most vagy máskor se??
-Ezt egyenlőre,még én sem tudom!-feleltem,aztán kiléptem a kapun.
-Lara,vigyázz magadra!-ölelt meg Agüero.
-Jó.-bólintottam,majd megfordultam és gyalog a házunk felé igyekeztem.
Útközben sírtam,rengeteget.Az emberek furcsán néztek rám,hiszen nem mindennap látni az utcán egy bőgő menyasszonyt.Viszont valahogy akkor ez érdekelt a legkevésbé!Otthon szomorúan és hanyagul ledobtam a földre.Ekkor már tudtam,hogy arra egy jó ideig nem lesz szükségem.Ezután felkaptam a farmerem és egy egyszerű pulcsit,majd elkezdtem bepakolni az összes holmimat bőröndökbe.Közben végig azon agyaltam,hogy mégis hogyan jutottunk idáig...Hibázott Fernando,egy állati nagyot,de én is,mivel annyiszor megbocsátottam neki,ha a futball fontosabb volt.Ez vezetett a kialakult helyzethez.Ami tényleg fájt,mert azt hittem,hogy a mi kapcsolatunk nem így fog végződni,de úgy látszik Isten mást akart,de ezt akkor is nehéz volt elfogadnom!...
Ahogy a táskáim elkészültek még több könny csordult le az arcomon.Már tudatosult bennem,hogy vége 3 csodálatos évnek.Persze nem kellett volna,hogy ez történjen,viszont Fer miatt lett így.Borzasztó nagy csalódást okozott nekem,és szabályosan gyűlöltem emiatt!Legszívesebben csendben ott hagytam volna a lakást,de még egyszer,utoljára bele akartam nézni a szemébe,hogy ezzel bűntudatot keltsek benne.Tehát kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén és vártam az érkezését.
Két óra múlva nyitódott a bejárati ajtón és Fernando ordítva befutott hozzám a nappaliba.
-Sajnálom Lara!Nem így akartam.....csak felhívtak és azt mondták ma beszélnének velem a válogatottságról...nem tudtam mit mondani!Sajnálom!
-Mire megyek egy sajnálommal??Nando több órán keresztül bíztam abban,hogy megérkezel,de nem jöttél!!!Van fogalmad róla milyen érzés ez??-szegeztem rá a dühös tekintetem.-Tudod inkább én voltam a hülye,te!Észre kellett volna vennem,hogy én csak a második vagyok az életedben a foci után!
-Nem,nem vagy második!
-Igazán??-lepődtem meg.-Hát nem úgy tűnik!
-Te vagy a legjobb dolog az életemben!-mondta és megfogta a kezem.-Ne haragudj Lara!Kérlek bocsáss meg! -kezdett el könnyezni a szeme,mikor a bőröndökre nézett.
Itt egy percre megsajnáltam valóban,de ettől még nem törlődött ki a délután.
-Elnéztem már annyi mindent Fer,azt,hogy elfelejtetted a szülinapomat és az évfordulónkat,na meg,hogy lemondtad a nyaralásunkat az Aletico miatt..de ez a mai túl ment minden határon,ez ugyanis az esküvőnk napja lett volna!Tudom,hogy ez a válogatott,megértem,viszont az esküvőnknek előrébb valónak kellett volna lennie a La Rojánál!Számodra nem volt az,szóval nincs miről beszélnünk!-közöltem könyörtelenül.
-Ne!Ne!Lara ne csináld ezt!Szeretlek!
-Ha tényleg,akkor már a feleséged lennék!A focit választottad helyettem,viseld is el a következményeit!
-Tudom hibáztam,és bánom is!Hülyeség volt!Nagyon szeretlek,nem tudom mihez kezdenék nélküled!-ölelt szorosan magához,de én hamar kibújtam az öleléséből.-Kérlek maradj!Mi lesz velem,ha elmész?
-Ne aggódj!Majd a válogatott meccsek kitöltik az utánam maradt űrt!-gúnyolódtam.
-Ne csináld ezt könyörgöm!-nézett rám reményvesztetten.
Láttam rajt,hogy tényleg bánja,amit tett,de próbáltam ezt figyelmen kívül hagyni.Csak megfogtam a cuccaimat és bepakoltam az udvarban álló kocsimba,Fer meg természetesen követett és könyörgött,hogy ne menjek el.
-Nando nem képzeled,hogy ezek után maradok?!Nando gyűlöllek,soha senki nem bántott még így meg!Én szerettelek,te viszont ezek szerint nem!Utállak érted??Számomra nem létezel többé Fernando Torres!Soha többé nem akarlak látni!-üvöltöttem dühösen és csalódottan.Közben persze zokogtam és Nando is elérzékenyült kicsit.De nem érdekelt.Bármennyire is nehéz volt,beültem az Audimba és elmentem.Muszáj volt véget vetnem a kapcsolatunknak,semmi értelme nem lett volna folytatni.De attól még fájt és hiába akartam erősnek mutatni magam,nem ment.Senki előtt sem.Nem tudtam titkolni,hogy mennyire baromira fájdalmas,amit Fernando tett velem.........
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése