Az erdős incidens óta jó pár nap telt el,valójában két év.A dolgok helyre jöttek és minden jóra fordult.Bár nagyon sok nehéz nap volt,mikor féltem,de Nandonak mindig sikerült megnyugtatnia,és természetesen David is mindig mellettem állt és támogatott mindenben.Ami pedig Norát illeti,aki nem mellesleg egészen nagy lány lett kistestvérre vágyott.De nem csak ő akarta ezt,hanem mi is Nandoval.Eleinte mondjuk ódzkodtam a gyerek témától,féltem,hogy nem lennék jó anya,de Fer meggyőzött és így 9 csodálatos hónap után megyszületett Leo a közös fiunk,akinek az egész család borzasztóan örült.És miután betöltötte az első életévét Fernando és én összeházasodtunk.Ezzel pedig igazán boldogok lettünk,úgy éltünk,mint egy igazi nagy család.és azok is voltunk.A gyerekek és a foci kitöltötték a napjainkat Fernandoval.A múltunkra többé nem volt időnk gondolni.De nem is akartunk,mindketten lezártuk már azt.Tomról pedig hála a jó égnek soha többé nem hallottam,de már nem is gondoltam rá.Végleg túltettem magam rajta,ezt Nandonak és a gyerekeimnek köszönhettem.Hiszen boldog voltam és végre minden reggel volt miért felkelnem,ez csodás érzéssel töltött el.Régebben meg se fordult a fejemben az,hogy egyszer így élhetek.De mégis megtörtént az,amiről titkon mindig is álmodoztam.ebből látszik,hogy minden lehetséges,ha van egy aprócsa kis reményed.nekem volt.Ezért mikor a sors sokszor földhöz vágott egem,még ha Nando segítségével is,de felálltam és folytattam tovább a "harcot".Biztos állíthatom,hogy megért,mivel ezért jutottam el odáig,ahol most vagyok,egy örömteli életbe,ahol majdnem minden tökéletes.Semmiért sem cserélném el.....
VÉGE! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése