13.rész

Másnap bódultam ébredtem egy kemény vaságyon valahol a semmi közepén.Egyedül voltam a kis házikóba,de kintről beszűrődött az ott folyó beszélgetések zaja.Felültem,aztán az ablakhoz sétáltam,egy kicsit elhúztam a függönyt,hogy megbizonyosodjak a nyilvánvaló tényről,miszerint Tom rabolt el.A tűz körül ült néhány haverjával és úgy társalogtak,mintha mi sem történt volna.Persze nekik mindennapos dolog volt az emberek elrablása....Nekem viszont nem volt az.Szörnyen éreztem magam azon a helyen.A sorsom lepergett a szemem előtt,éreztem,hogy nem jutok ki onnan.Tudtam,hogy nem fogom viszont látni Nandot,Norát és Davidot.Ez a felismerés kegyetlenül fájt,rohadtul hiányoztak nekem,már akkor.Főleg Fernando,aki megérezte a bajt.Rá kellet volna hallgatnom,nem pedig a saját fejem után menni.Kétségbeesetten döntöttem a fejem a falhoz és zokogni kezdtem.A könnyeimmel áztattam az elmúlt hónapok csodás emlékeit,amik akkor már túl távolinak és valóságszerűtlennek tűntek.Az egész olyan volt,mint egy hosszú álom,amiből nem a szőke herceg csókja ébresztett fel,hanem a gonosz visszatérése.Nem tudom mennyit sírtam emiatt,de sokat az egyszer biztos.A gondolataimból az ajtó nyitódása szakított ki,amin Tom lépett be.
-Jó reggelt Amyke!Hogy aludtál?-kérdezte mézesmázos hangon,de tudtam,hogy ez csak az álca.
-Menj innen Tom!-emeltem fel a hangomat.
-Jajj cica,hát nem is örülsz nekem??
-Nem.Hánynom kell tőled!Mit szeretnél még tenni velem?Már teljesen tönkre tettél,mit akarsz még?Megölni?Ezt szeretnéd?Hát tessék itt vagyok!Tedd meg!Tedd meg,ha ennyire egy gyáva féreg vagy!Gyerünk!-álltam közvetlenül szembe vele,miközben üvöltöttem.
-Milyen nagy lett a szád!Úgy látom elfelejtetted,hogy ilyen hangsúllyal nem beszélhetsz velem..De sebaj mindjárt emlékeztetlek a szabályokra!-vigyorodott el gúnyosan,majd lekevert két óriási pofont.
Háttal a falnak estem,de állva maradtam.A könnyem majdnem kicsordult,de nem hagytam.Felemeltem a kezem és ököllel orrba vágtam Tomot.A vére eleredt.Tudtam,hogy ezért kapni fogok.De nem érdekelt.Kész voltam szembeszállni vele.Már nem féltem tőle,persze az ütései ugyanolyan fájdalmasak maradtak,viszont a lelkemnek többé nem tudott ártani.Fernando azt helyre tette,a szeretete pedig erőt adott nekem azokban a pillanatokban.Már az sem érdekelt,ha meghalok,mert elégedett voltam az életemmel,amit Nando és Nora varázsolt széppé.Hálás voltam minden percért,amit velük töltöttem.
-Úgy látom tényleg nem valami jó a memóriád,de örömmel frissítem neked ne aggódj!Te akartad!-ordította,aztán ütni kezdett ott,ahol csak ért.
Fájt,de nem hagytam,hogy akár egy könnycsepp is legördüljön az arcomon.Nem akartam,hogy szenvedni lásson,nem adtam meg neki ezt az örömöt.Ez pedig még jobban feldühítette.
-Ennyire gyáva vagy Tom,hogy csak a gyengébbet mered bántani!Szánalmas vagy!
Tom válaszul csak megpofozott,én pedig a földre zuhantam.Néma csendben összeszorított fogakkal tűrtem a fájdalmat.A gyönyörű lila ruhám már egy nagyon kicsit,de véres volt.Tom ennek megörült és röhögve ott hagyott a padlón,szó szerint.
-Istenem!-gyökögtem a párnába sírva.
Biztos voltam benne,hogy eltörött a karom,mert azelőtt még soha nem éreztem olyan mértékű fájdalmat.Egész nap a szoba sarkában kuksoltam reménytelenül várva,hogy mi lesz velem.Hat óra körül lehetett,mikor ismét nyitódott az ajtó,Tom megindult felém és felrántott a székről.
-Gyere egyél valamit,mert a végén még éhen halsz itt nekem!
-Örülnél mi??
-Fogd be és indíts kifele!Mi van a kezeddel miért tartod így??
-Mert eltörted,te állat!
-Oh már orvos lettél,hogy ezt is megtudod állapítani?!
-Nem,de ellentétben veled én tudom,hogy ha az egyik kezem kétszer akkora,mit a másik az azt jelenti,hogy eltört.Szeretném,ha orvoshoz vinnél!
-Még mit nem??Van egy ismerősöm,aki orvos,majd ő megnézi neked,ha ennyire erősködsz!
-És ő tudja,hogy ilyen barom vagy?A szóban forgó személy is az alvilági bandád tagja?
-Igen az.És akkor mi van?-húzta fel a szemöldökét kérdőn.-Öltözz át,így ne gyere ki!-nyomott a kezembe egy fekete csőgatyát és egy szürke pulóvert..
Szótlanul elvettem tőle a ruhát és bezárkóztam a fürdőszobába.Meglehetősen lepukkant hely volt,de valahogy ez volt a legkisebb gondom.Az átöltözés elég nehéz hadműveletnek bizonyult olyan sajgó karral,de valahogy megoldottam.Az egykoron csodaszép lila ruhámat a földre dobtam,feltételeztem,hogy röbbé már nem fogom viselni.
-Amyke,gyere cica mindjárt elfogy a kaja!
-Nem vagyok a cicád!-rontottam ki dühösen a fürdőből,aztán kimentem az udvarra.
A kint két srác ücsörgött a padon,de egyik sem szólt hozzám semmit,na nem mintha annyira vágytam volna rá.Pár perccel később Tom is megérkezett hozzánk.Helyet foglalt mellettem,majd az ölembe dobott egy doboz pizzát,amit én jóízűen elkezdtem enni,és mivel egész nap nem ettem egy árva falatot sem sikerült legyűrnöm három szeletet.Ezután pedig a két literes víz felét is megittam.
-Tessék!-nyújtotta át nekem a telefonom Tom,mire kérdőn néztem rá.
-Mit csináljak vele??
-Azt,amit egy telefonnal szokás.Hívd fel azt a bájgúnár focistát,akivel a mobilod hátterén smárolsz.
-És mit mondhatok neki?
-Amit akarsz!-vonta meg a vállát,miközben rágyújtott egy szál cigire.
-Mi ebben a trükk?-kérdeztem,és elvettem a telefonomat.
-Semmi.De azért jó lenne,ha megmondanád ennek a focistának,hogy este még hívni fogják erről a számról.
-Mit akarsz Nandoval??
-Egyenlőre semmit.Most viszont hívd fel,de csak őt!
-Értem..köszönöm.
-Wow ismered még ezt a szót?!-fújta ki a füstöt az orrán röhögve.
Félrevonultam egy fához és miután megnézegettem Nando és Nora képét tárcsázni kezdtem Fernandot.A szívem kalapált a mellkasomban és mindvégig azon imádkoztam,hogy Nando vegye fel.Két kicsöngés után ez meg is történt.
-Amy,szerelmem!Hova tűntél?Betegre aggódtam magam Daviddal együtt..Mi történt?Hol vagy?-érdeklődött idegesen Fer.
-Jajj Nando..Igazad volt!Tom megtalált és elhurcolt valahova az Isten háta mögé!
-Jézusom!Jól vagy Amy?Bántott?
-Igen,de ne aggódj értem megleszek!
-Mi az,hogy megleszel?Nem hagyom,hogy ott maradj,akárhogy is,de kihozlak onnan!
-Nem,nem Fernando!Figyelj én tényleg nagyon szeretlek,de nem akarom,hogy belekeveredj ebbe az ügybe.Veszélyt jelentene rád és Norára!Ezt nem hagyhatom Nando,el kell felejtened!Jobb lesz neked nélkülem,hidd el!Te jobbat érdemelsz egy ilyen testi-lelki roncsnál!
-Ezt azonnal verd ki a fejedből!Hülyeségeket beszélsz!Nem hagylak el,eszem ágában sincs!nálad jobb csajt,nem találhatnék magamnak!Nélküled szörnyű lenne az életem!
-Fer én nem tudok megszökni Tomtól,én ezt a tortúrát már nem tudom végig csinálni,belefáradtam!Itt ragadtam örökre,engem nem látsz viszont többé.!
-Dehogynem!Hívom a rendőrséget!Ők majd elkapják Tomot!
-Nem,ne!Azzal magadnak tennél rosszat!Ne törődj velem,élj tovább,úgy mintha mi sem történt volna.Neveld Norát,olyan jól,ahogy eddig és mondd meg neki,hogy szeretem!...Davidnak is ugyanezt mondd!És kérlek tedd hozzá azt is,hogy ne idegeskedjen miattam,ne hibáztassa magát,mert nem ő a hibás ezért!Nando neked azt szeretném mondani,hogy köszönöm.Köszönöm,hogy velem voltál,hogy boldoggá tettél és,hogy szerettél!Lépj tovább!Biztos találni fogsz egy olyan csajt,aki úgy fog szeretni,ahogy én!Szeretlek Nando!-búcsúzkodtam tőle,pont úgy,mint egy elcsépelt romantikus filmben.
-Ne csináld ezt,hallod!Szeretlek és nem kell másik lány!Mi együtt leszünk boldogok,amint megszöktetlek Tomtól!
-Fer ez lehetetlen....ne áltasd magad tovább!
-Semmi sem lehetetlen!
-Csak ez....
-Ne mondj ilyet!Mégis mit csinálok én nélküled,és mit mondok majd Norának?-kérdezte sírva,hallottam a hangján,hogy már ő is elvesztette a reményét.
-Sajnálom...-már nem tudunk mit tenni!-nyomtam ki a telefonom zokogva.
Annyira fájt,hogy azt mondtam Nandonak,hogy az leírhatatlan.De tudtam,hogy jól tettem.Nem kérhettem arra,hogy egész életében rám várjon.El kellet engednünk egymást,mert ugyanolyan már úgysem lett volna az életünk.Az eszem tudta,hogy helyesen döntöttem,de a szívemmel ez egészen másképp volt.Az összetört,pont úgy,ahogy Fernmandoé.A különbség csupán annyi volt,hogy neki még megvolt az esélye a boldogságra,nekem már nem.Amikor erre rájöttem,ha lehetséges még jobban elkezdtem sírni és még inkább reményvesztetté váltam.Azzal,hogy elhagytam Nandot egy részem megszűnt létezni és ezek után úgy éltem,mint egy élőhalott.



u.i.:A következő rész egy hét múlva jön:DDÉs nyugodtan írjatok véleményt,mert kíváncsi vagyok rá,hogy mit gondoltok a sztoriról!:DD