-Otthon,édes otthon!-huppant le Luiz fáradtan a kanapéra,és meggyőződésem szerint azonnal álomba merült.
-Lefekteted Norát?-kérdezte Nando fáradtan.
-Persze,már nagyon álmos szegénykém,megviselte ez a hosszú repülőút.
-Azt nem csodálom,még engem is nem ám,hogy őt?!
-Hát ja.Köszönj el tőle és akkor felmegyünk.
-Oké.Gyere Nora adj egy puszit!-ölelte át a kislányát Fernando.
-Jó éjt apu!-suttogta Nora.
-Neked is,álmodj szépeket!Amy,ha Nora elaludt akkor beszélnünk kéne.addig meg lezuhanyzok a szobánkban találkozunk.
-Rendben,de nincs semmi baj,ugye?
-Nincs,nyugi!-nyugtatott meg Fer.
-Akkor jó.-mondtam,miközben felkaptam az ölembe Norát.
Mikor a lépcső felénél jártam,ő már az igazak álmát aludta.A szobájába érve letettem az ágyikójába,betakargattam,majd én is adtam egy cuppanóst az arcocskájára.Egy jó ideig nem mozdultam el az ágy mellől.Csak ültem ott és néztem,ahogy alszik.Olyan volt,akár egy angyal.A gondolataimból Nando zökkentett ki,azzal,hogy átölelt hátulról és belepuszilt a nyakamba.
-Úgy örülök,hogy ilyen jól kijöttök Norával!
-Nagyon édes kislány szeretem....Nando!
-Igen?
-Boldog vagyok...végre!Köszönöm-csókoltam meg.
-Én is az vagyok Amy!-zárt szorosan a karjai közé.
Fernando pár romantikus perc elteltével kézen fogott és behúzott az immáron közös hálószobánkba.
-Te mit szerettél volna mondani?-érdeklődtem kíváncsian.
-Csupán arról van szó,hogy az Atletico ajánlatot tett rám,és elgondolkodtam azon,hogy esetleg visszatérek Madridba,a Chelseavel eddig úgysem jött össze semmi,az emberek folyton bántanak.Erről akartam kikérni a véleményedet,menjek vagy ne?
-Ha annyira rosszul érzed magad a Chelseaben,akkor menj!
-Annyira nem,mert jó a csapat bírok mindenkit,és jók a lehetőségek is,de néha nagy a nyomás rajtam a szurkolók miatt!Úgy érzem,hogy sehogy sem felelek meg nekik!-vallotta be őszintén a sérelmét. a londoni klubbal kapcsolatban.
-Nando,ne add fel ilyen könnyen!Ne törődj velük,hülyék!Szerintem adj még egy esélyt a Chelseanek,aztán majd meglátjuk,hogy mi lesz télen.
-Oké,tényleg ez a leglogikusabb megoldás köszönöm!De ha elmennék velem jönnél?
-Ez nem kérdés!-feleltem,mire Nando egy hosszú szenvedélyes csókot nyomott az ajkaimra.
.jpg)
-Én pedig boldog vagyok,hogy ilyen barátom van!
-Jól van kicsim!Na aludjunk,mert holnap korán kell kelnem.
-Rendben.-válaszoltam,és végül én is mély álomba merültem,ahogy ő is.
Fernando mellett többé nem gyötörtek éjjel rémképek,és minden jobbra fordult.Tom már egyre kevesebbszer jutott eszembe,nem gondoltam a múltra,csak a jövőre koncentráltam,és persze Fernandora meg Norára.Velük voltam igazán boldog.
-Anya!-suttogta a fülembe Nora,erre pedig azonnal kinyitottam a szemem.Már reggel volt.
-Jó reggelt!-pusziltam meg.-Apa elment,úgyhogy én viszlek oviba oké?
-Anya itthon maradhatok inkább veled?
-Miért?Nem szeretsz oviba járni?!
-De,csak ma veled akarok lenni és apával.-bújt hozzám,én pedig nem tudtam neki ellenállni.
-Jól van!Akkor mit szólnál hozzá,ha meglepnénk apát?!Csinálunk neki ebédet,te meg készítesz neki valami szép rajzot!
-Jó,oké!-kezdett el ugrándozni örömében.
Ezután lementünk a konyhába reggeliztünk,majd elvégeztük a reggeli teendők elvégzése után ismét letelepedtünk a konyhába. Nora az étkező asztalnál ült és rajzolgatott közben pedig mesét nézett én meg több fogásos vacsorát készültem összeállítani.A délelőttünk ráment mire elkészültünk,de nem bántuk.Gyönyörűen megterítettük az asztalt,a közepére pedig elhelyeztük Nora szép rajzát,ami hármunkat ábrázolta.
-Na Nora készen is vagyunk!
-Juhéé!Apu mikor jön?
-Nemsokára,de addig gyere játszunk valamit.
-Oké,barbizunk?!
-Hát persze.-kaptam fel az ölembe és bementünk a nappaliba.
Épphogy leültem az ágyra,amikor megszólalt a folyosón lévő vezetékes telefon.Elég ritkán szokott csörögni,és ráadásul a hívások zöme nem szokott fontos lenni.Ennek ellenére azért felvettem.
-Tessék itt Amy Luiz!
-Drága szerelmem Amy!Van fogalmad róla,hogy mióta kereslek?hallottam meg a vonal túlsó végén Tom hangját.
Teljes mértékben pánikba estem,mert tudtam,hogy Tom nem azért hívott,hogy megejtsen velem egy baráti csevejt.Tudtam,hogy egészen mást szeretne,valami olyasmit,amit én nem...Féltem tőle,olyannyira,hogy pusztán a hangjától is összerezzentem.De igyekeztem nem kimutatni az érzéseimet,próbáltam elfojtani a sírást,hogy Tom még véletlenül se jöjjön rá,hogy mennyire reszketek.
-Hagyj békén!-parancsoltam rá erélyesen.
-Nem foglak,addig ameddig meg nem talállak.Tudom hol vagy,a gügye bátyád elárulta...London nagyváros,de az én csapatom is nagy.Megleszel,megtalálunk ne aggódj!Lehet,hogy ma,de lehet,hogy holnap,vagy akár három nap múlva,de akkor is megtalállak!Remélem nem gondoltad,hogy szó nélkül megúszod azt,hogy leléptél,nem,nem ilyenről még csak ne is álmodozz!A kezeim közt leszel,és megkapod a magadét ezért a négy hónapért!Ja és meg ne próbál lelépni,vagyis megteheted,de úgysem fog sikerülni.Ne feledd cica az embereim mindenütt ott vannak,még az is lehet,hogy az udvarodban is,ki tudja?!Na ágyő drágám,kellemes délutánt!-nevetett fel gonoszul,majd lerakta a kagylót.
Sírva rogytam le az előszoba padlójára,éreztem,amint a boldogságom szerte foszlik.Biztos voltam benne,hogy Tom rám talál ,efelől már nem lehetett kétségem.De akkor sem tudtam,hogy mit tegyek.Nem volt menekülési lehetőség,nem volt megoldás.
-Anya nem jössz?-kiabálta Nora,én pedig azonnal beszaladtam hozzá.
Egy pillanatra sem akartam szem elől téveszteni,tudtam,hogy Tomtól bármi kitelik.Amint belegondoltam abba,hogy Norának valami baja is eshet megborzongtam.Szorosan magamhoz öleltem a kislányt és tehetetlenségemben tárcsázni kezdtem Nandot.Bíztam benne,hogy ő majd kitalál valami számomra megnyugtatót.
-.Szia Amy!Mi a helyzet?-vette fel a mobilját.
-Nando baj van!
-Mi történt?Jól vagytok?
-Igen,még...Tom hívott!
-Mit akart?-kérdezte idegesen.
-Vissza akar kapni engem.Gyere haza,kérlek!Félek...
-Megyek,azonnal megyek!Tíz perc és ott vagyok Daviddal együtt,tarts ki!
-Oké,siess!Szeretlek!
-Én is nagyon,sietünk!
Miután Fernando kinyomta a telefonját nem tehettem mást,egyszerűen leültem Norával és vártam,hogy ki érkezik meg előbb,Nando vagy Tom???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése