-Szerelmem!Beszélhetnénk?-kérdezte Nando félénken.
-Igen,történt valami?
-Hát....Most beszéltem anyukámmal és meghívott minket egy ebédre,meg szeretne ismerni téged a családom.-felelte Fernando,majd fürkészőn pillantott az arcomra,tudta,hogy mennyire félek ettől a találkozótól.
-Mikor?
-Ma.
-Ne haragudj kicsim,de én erre még nem állok készen.Nem szeretném,hogy a családod azt mondja,hogy sokkal jobbat érdemelnél nálam,elég ha én tudom.
-Őrült vagy Amy!Szerintem túl jó vagy hozzám,ezért én fogok kapni tőlük....-válaszolta mosolyogva,majd az ölébe húzott és kis csókot nyomott az ajkaimra.
-Én akkor is félek!-húzódtam el tőle.-Mondd meg nekik,hogy majd máskor!
-Amy már egy éve ezt mondogatom nekik,muszáj végre megismerniük az én gyönyörű barátnőmet!
-De Nando...
-Nincs de Nando!Eljössz és minden oké lesz,majd meglátod!Oké?
-Igen.-csókoltam meg.
Nem sokkal később megjelent az ajtóban Nora,aki talán pár perce lehetett ébren.Besétált a szobába és felugrott az ágyra,mi pedig azonnal vele kezdtünk foglalkozni.Beszélgettünk és szórakoztunk egy kicsit,de aztán néhány perc múlva elküldtem kezet mosni,hogy végre reggelizhessen.
-Jajj Fer!Nora olyan édes,én...én gyereket szeretnék!-csúszott ki a számon véletlenül.
-Tényleg?-lepődött meg.
-Igen,persze csak ha te is.-pirultam el zavartan.-Felőlem akár most rögtön neki állhatunk a babaprojektnek!Én benne vagyok!-vigyorgott.
-Ez nagyszerű,de halasszuk el a projektet estére.Nem te beszéltél rá az ebédre a szüleiddel?-érdeklődtem nevetve.
-De.-sóhajtotta lehangoltan.
És különben is vár rám Nora a konyhában!-mondtam csak úgy "vigasztalásul"
-Tényleg igazad van!De te maradj csak itt készülődni,én majd adok neki kaját.
-Oké,köszi.Akkor fel is öltözöm.-közöltem,és már el is indultam a ruhásszekrény felé,de mikor megláttam Nando szomorú arcát mellé léptem és halkan belesúgtam a fülébe.-Ami késik nem múlik,Fer ne légy mohó!
-Oké,ez is igaz!-csókolt meg ismét.Miután lement megpróbáltam szépen kicsinosítani magam.Egy combközépig érő lila ruhát vettem fel,a derekamra egy övet tekertem,a nyakamat pedig egy strasszköves lánc díszítette,de a szettem az egyszerű fekete magassarkúmmal vált teljessé.A hajamat kivasaltam,a kék szememet fekete és lila sminkkel igyekeztem kihangsúlyozni.és ezzel készen is voltam.Nem voltam túl visszafogott,de kihívó sem.Pont a kettő között találtam el az öltözékemet.
-Na,hogy nézek ki?Szerinted jó vagyok így?-kérdeztem Nandot miután lementem hozzá a konyhába.
-Tökéletes...Azt hiszem újra beléd szerettem.-válaszolta,és közben egy pillanatra sem vette le rólam a szemét.
-Köszönöm.Nora hol van?
-A szobájában.
-Jó.Segítek neki felöltözni,meg minden.Mire visszajövök legyél készen te is!
-Igenis főnökasszony!-röhögte el magát,majd felment az emeletre.
Én bementem Norához,a kislány a földön ült és játszott.
-Kicsim,gyere megyünk a mamihoz!Öltözzünk fel,rendben?
-Ühüm,jó.Felvehetem a rózsaszín szoknyámat?
-Persze.
Nora egész szépen felvette a ruháit egyedül,a fodros kis szoknyához fehér hercegnős pólót húzott szandállal,ezután pedig szépen két copfba kötöttem a haját.És miután bepakoltunk néhány játékot indulásra készen álltunk.Fernando ekkor már kiállt a kocsival a garázsból.Sietősen beültettem hátra Norát a gyerekülésbe,aztán mikor Nando kiment az udvarból bezártam a kaput,és végül én is bepattantam a sötét színű Audiba.Az út első pár perce némasággal telt,csak a rádiót lehetett hallani.Mivel Nora elszenderedett hátul,Nando belemerült a vezetésbe,én pedig unottan bámultam ki az ablakon,fejben valahol egészen máshol jártam.Ezt egy rövid idő után Fernando is kiszúrta.
-Mi a baj?-kérdezte,és egy pillanatra rám nézett.
-Semmi,csak agyalok.
-Min?
-Azon,hogy vajon elmondtad-e a családodnak,hogy engem két éven keresztül bántalmazott Tom?Remélem nem...
-Ööö egyedül a nővéremnek meséltem el.-közölte,mire bennem azonnal felment a pumpa.
-Nem hiszem el Fernando!Hogy tehetted ezt?Ha Mari Paz tudja,akkor mindenki más is!Oda megyünk és minden arról fog szólni ,hogy "jajj szegény Amy".És majd sajnálkoznak rajtam,amit te tudod a legjobban,hogy mennyire utálok!
-Tudom,ne haragudj!De Paz a legfőbb bizalmasom,neki rengeteg dolgot elmondok.És egyébként is megígérte,hogy nem mondja el anyuméknak!
-Oh ez szuper Nando!Ezek szerint Mari Paz azt is tudja,hogy miattam kellet Madridba költöznöd,nehogy Tom esetleg kárt tegyen benned vagy Norában.Nagyszerűen elintézted Fer,akkor most már utálni is fognak!-váltottam irónikus,és erősen cinikus hangsúlyra.
-Amy nyugi már!Azért hülye nem vagyok,ezt az egyet senkinek sem említettem meg,ez csak kettőnkre tartozik!Figyelj ismerem Pazt és bizton állíthatom,hogy titokban tartotta,mert megesküdött rá!Nem fog szánalmasan nézni rád,nem fog elítélni,kedves lesz veled,ahogy mindenki más is,hiszen te egy tüneményes lány vagy!-mondta Fernando miután megfogta a kezemet.
-Te mindig tudod,hogy mit kell mondani.-röhögtem el magam.-De azért még egy kicsit haragszom!
Az utazás hátralévőrésze már jobb hangulatban telt.A kedvem is javult,és már nem izgultam a nagy talákozás miatt.Azonban mikor leparkoltunk Fuenlabradában Fernando szüleinek a kocsifeljáróján berezeltem,és elfogott a gyomor ideg.
-Ver a szívem!-törtem meg a járműben uralkodó csendet.
-Kiváló felfedezés szerelmem!Tudod az lenne a baj,ha verne!-vágta rá jókedvűen Nando.
-Úgy értem,hogy gyorsan ver,te lökött!Félek!
-Jól van na!Nyugi már és gyere!-ugrott ki Nando az autóból,majd megkerülvén azt kinyitotta az ajtómat és szabályosan kirángatott rajta.
Szerencse,hogy Fernando szülei nem tartózkodtak kint a szabad levegőn,így nem látták ezt a furcsa kis jelenetet,ami végül is egy hosszú "lazulj végre már el"típusú csókkal végződött.Ezután ráérősen kiszedtem Norát a hátsóülésről és az ölembe kaptam.
-Most komolyan ennyire tartasz a szüleimtől?-érdeklődött Nando a szemét forgatva,miközben az időhúzásomat figyelte.
-Hát..aha!
-Megnyugtatlak eddig még nem ettek egy szexi csajt se!
-Végül is ez biztató!Velem nem fogják elkezdeni ezt a szokást,mert nem vagyok éppenséggel szexi szóval.....
-De az vagy,nagyon is!-ölelt meg Fernando néhány puszi kíséretében,ennek hatására elöntötte a szívemet a melegség,és egy röpke pillanatra elfelejtettem idegeskedni.De aztán egyszer csak Fernando szülei kiléptek hozzánk az udvarra és egyenesen felénk tartottak.
-Mami,papi!-ugrott le az ölemből Nora és boldogan köszöntötte a nagyszüleit,akik örömmel viszonozták ezt.
A hangzavarra persze rögtön kint termett Nando bátyja,Israel és vele tartott a felesége és a három gyereke is,végül pedig megérkezett Mari Paz és a kis családja.Miután a gyerkőcök félrevonultak játszani Fernandonak volt ideje bemutatni engem.
-Akkor hát végre valahára ti is megismerhetitek a barátnőmet,Amy Luizt!
-Szia drágám én Flori vagyok,Fernando anyukája,ő meg a férjem José!-üdvözölt egy nagy öleléssel Flori.
-Jó napot!
-Nagyon csinos vagy Amy,bár egy csöppet sovány is.De sebaj laktató ebédet főztem!
-Köszönöm szépen,biztos jól lakok majd!
Ezután José lépett oda hozzám,ő is szólt pár kedves szót,pont mint Israel és a felesége.Legutoljára Mari Paz fogadott a férjével.Paz tudott a múltamról,a szemem sarkából láttam,hogy furán pillant rám emiatt.De próbáltam ezt figyelmem kívül hagyni,mivel zavartalanul akartam elfogyasztani a finom ételeket,amit Flori készített.Az asztalnál jó volt a hangulat,mindenki nagyon kedves és érdeklődő volt.Igazán élveztem a társalgást.Az ebéd befejeztével kimentünk a szabadba,a kicsik legnagyobb örömére.
-Anya,anya!Szeretnék mutatni valamit!-húzott fel Nora a székből és a kert végébe irányított,ahol egy faház állt.-Nézd!Itt szoktam játszani Hugoval és Paulával!
-Ez nagyon szép hely!Aranyos.Vannak bent játékok?
.Igen egy csomó baba,kis kocsi vannak.Kihozom a kedvenc játékomat,jó?
-Oké.-bólintottam,Nora pedig beszaladt a faházikóba.
-Nem is tudtam,hogy Nora anyának hív téged!-szólalt meg a hátam mögött Paz halálra rémisztve ezzel engem.
-Már egy jó ideje így szólít!
-És nem zavar?
-Nem,miért zavarna?Szeretem Norát és tényleg olyan mintha a lányom lenne!
-Értem,de attól még akarsz saját gyereket Nandotól,nem?-faggatózott tovább Paz,ami nagyon nem tetszett.
-Igen szeretnénk gyereket,viszont nem most!-füllentettem,hiszen éppen aznap délelőtt került szóba köztünk a gyerek téma,ami egyikőnknek sem volt ellenére,de akkor is azt éreztem,hogy egyenlőre erről még nem kell tudnia Paznak.
-Jól van!Nézd Amy én nagyon szeretem az öcsémet,és a legjobbat akarom neki!Remélem,hogy te megtudod neki adni azt amire vágyik,és boldoggá teszed majd.Lisa óta most látom először ilyen boldognak.Szeret téged,és megértem mert tényleg nagyon jó fej lány vagy!Kérlek ne bántsd meg az öcsémet!Szeresd teljes szívedből,mert ha nem így teszel velem gyűlik meg a bajod!-szegezte rám a komoly tekintetét Paz.
-Értettem,de nem kell idegeskedned emiatt!Szeretem őt és nem hagyom cserben!
-Helyes,örülnék ha így lenne-Amit pedig az előbb mondtam,az nem fenyegetés volt,csupán testvéri aggódás!
-Gondoltam!
A párbeszéd egy rövid időre megszakadt köztünk,amikor Nora kijött Paulával megmutogatni a babáikat.Amikor azonban visszamentek játszani,akkor ismét ketten maradtam Mari Pazzel.
-Fernando elmesélte a múltadat!A verést,meg a többi dolgot.....
-Tudom.Nem örülök,hogy megemlítette ezt neked,de nem számít.Nem kell sajnálod,jól vagyok már!
-Nehezen hiszem el,hogy így van!
-Pedig elhihetnéd!Szörnyű volt,ahogy Tom vert,de nem rágódhatok egész életemben a múlton.Már megtörtént,nem tehetek ellene semmit.A jövőre és a jelen értékeire kell gondolnom!Erre Fernando tanított,ezzel a gondolkodással erősnek mutatta magát,de akadt olyan pillanat mikor nem volt az.Talán furcsán hangozhat,amit most mondok,de tulajdonképpen azzal,hogy összejöttünk Nandoval egymás életét mentettük meg.
-Azt tudom,hogy te öngyilkos akartál lenni,vagy valami ilyesmi,de az öcsém nem!
-Ez igaz,de hidd el előbb-utóbb ő is belebolondult volna a magányba és a Lisa iránti vágyakozásba.Kölcsönösen szükségünk volt egymásra a továbblépéshez.És sikerült.Továbbra is itt vagyunk,fittyet hányva a múltra és boldogok vagyunk,mert sosem adjuk fel!-mondtam egy elég szép monológot,amelynek hatására Mari Paz végre megértette,hogy mennyire nagyon szeretjük egymást Nandoval.
Ezután Mari nem kérdezett többet,megbizonyosodott arról,amit az elejétől fogva tudni akart,és örömmel nyugtázta magában,hogy a testvére tényleg boldog mellettem.
Kézen fogtuk a gyerkőcöket és csendben visszasétáltunk a többiekhez,ahol folytattuk a kis családi csevejt,ami este nyolcig elhúzódott.Miután mindenkitől elköszöntünk elindultunk haza.
-Jó nap volt!
-Ugye?!Látod mondtam én,hogy nem kell félned!
-Valóban jó volt a megérzésed,bár a nővéreddel kicsit húzósabb volt a helyzet,de végül is megoldottam.
-Az a lényeg,hogy megértetted vele,amit én nem tudtam.Eddig azt hitte,hogy csak a pénzemért szeretsz,viszont a beszélgetésetek után odajött hozzám és annyit súgott oda nekem,hogy"Amy hozzád való!"
-Örülök,hogy meggyőztem.
-Én is.-simított végig a combomon,mire hangosan felnevettem.
-Ne már!Tudod,hogy ez csikiz!
-Tudom!-felelte és megcsinálta még egyszer.
-A vezetésre figyelj!Majd otthon folytatjuk,de most az utat nézd!
-Oké,de keményen behajtom rajtad az ígéreted!
Fél óra múlva megérkeztünk a házunkhoz.Kinyitottam a kaput Fernando pedig beállt a garázsba.Én eközben a teraszt fürkésztem,mert valami különös árnyékot láttam ott.
-Nando!Nando!Van valami,vagy valaki a teraszon!-szólaltam meg elfojtott hangon rémülten.
Fernando észlelte a hangomból,hogy ez nem valami rossz vicc.Így hát a kezembe nyújtotta az alvó Norát és sötétben elindult a ház felé.
-Maradjatok itt!-utasította és nem kellet kétszer mondania.
Félve vártam,hogy mi lesz ebből az egészből ,már a legrosszabbra is felkészültem,amikor meghallottam Fer édes nevetését.
-Amy csak David az!-kiáltotta,mire én azonnal odaszaladtam hozzájuk.
-David!Hogy mi??Hogy jöttél be??
-Átmásztam a kerítésen,nem nyitottátok ki az ajtót,a telefont se vettétek föl,az utcán meg nem akartam ücsörögni,gondoltam egyszer biztos hazaértek!-adott magyarázatot David az ottlétére.
-Nem vagy normális esküszöm!-adtam neki két puszit.
-Valószínűleg nem vagyok az!-röhögött,de aztán gyorsan témát váltott.-Van valami kaja??Éhen halok!
-Nincs.Ma nem főztem.De mindjárt leugrom a boltba!
-Ugyan húgi nem kell!
-De,de!Fer fektesd le addig Norát légyszíves,addig én elmegyek az éjjel nappaliba.!
-Ahogy fejét elnézem ő inkább téged fektetne le!-kuncogott magában David.
-Még egy szó és kint alszol!-vágta fejbe finoman Fer,nem találta jó poénnak,talán azért mert tényleg ezt terveztük....
-Befogtam.
-Figyelj Amy nem tartom jó ötletnek,hogy egyedül menj boltba ilyen későn!Vagy ha már elmész,menj kocsival!
-Az utca túl oldalára autóval??Te se vagy százas kicsim!
-Csak aggódom érted!
-De nem kell.Pár perc és visszajövök valami finomsággal!-adtam egy gyors búcsúcsókot Fernek,majd az udvarból kilépve a közért felé vettem az irányt.
Baromi sötét volt,de nem féltem.Pedig sokkal elővigyázatosabbnak kellet volna lennem.Annyira belemerültem a boldog életembe,hogy elfelejtettem,hogy miért vagyok Madridban.Ez pedig végzetes hiba volt.A rózsaszínködös boldogságból egy fekete csuklyás fickó szakított ki.Megfogta a kezemet és betuszkolt egy kisteherautóba.Védekezni nem tudtam ellene.Hiába kiabáltam semmit sem ért,behúzta a furgon ajtaját,a jármű pedig elindult,az ég tudja hova....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése