Miután váltottunk jó néhány szerelmes csókot Nandoval,elhúzódtunk egymástól,mert úgy gondoltuk nem ártana kicsit pontosabban megbeszélni a jövőnket,hiszen nem kis döntést kellet meghoznunk.
-Nagyon aranyos vagy Fer,hogy ezt megteszed értem,de akkor is úgy gondolom,hogy ez túl nagy dolog...
-Nem,nem az.Szeretlek...nem akarom még egy szerelmemet elveszíteni.
-Köszönöm és akkor Madrid?!Sosem voltam még Spanyolországban...
-Jó hely,majd meglátod!..és nincs olyan hideg,mint itt!
-Ez máris egy pozitívum!-mosolyodtam el.-De mégis félek,Tom bárhol lehet itt Londonban!Az embereit pedig elküldte a repülőterekre,hogy még véletlenül se tudjak lelépni...nem hiszem,hogy ki tudjuk játszani őket!
-Magángéppel megyünk.-vágta rá egyszerűen.
-Jó jó,de...
-Nincs de!Fejezd be!Én mindent elintézek.Neked csak annyi lesz a dolgod,hogy pakolj össze mindent oké?!Két napon belül Spanyolországban leszünk!Akkor végre sikerülni fog új életet kezdenünk...
-Igen.Szerinted Tom ott nem fog rám találni?
-Nem,ne aggódj!Meg foglak védeni,ha kell,nem hagyom,hogy bántson!De hidd el nekem,eszébe sem fog jutni az,hogy te Madridba vagy!Még csak sejtése sem lesz felőle...-nyugtatott meg Fernando.
Majd a homlokát az enyémnek támasztotta,én pedig mélyen elmerültem a csodás barna szempárjában.Fernando erre elmosolyodott,aztán ismét édes csókokat lehelt az ajkaimra.
-Minden rendben lesz!-suttogta a fülembe és belepuszilt a nyakamba,mire hangosan elnevettem magam.Azt hiszem tényleg elhittem,amit mondott,vagy legalább is el akartam hinni.
-Most elmegyek beszélek Abramoviccsal az átigazolást illetően....Addig te itthon maradsz Daviddal és Norával?
-Igen.
-Nem lesz baj?
-Nem,menj csak!
-Oké,de hívj,ha bármi baj van!
-Rendben!Szia!Köszönöm!
Nando a kicsit hosszúra sikerült búcsúpuszik után végül is távozott.Becsukta maga mögött az ajtót és elment,egyedül hagyott az én meglehetősen zavaros és idióta gondolataimmal.A megnyugvás csodás érzését akkor már nem birtokoltam,sokkal inkább félelmet éreztem.Leginkább Tom miatt,de eléggé aggódtam a madridi élet és a jövőm,vagyis inkább a jövőnk miatt.Mégis nem ezek voltak a legnagyobb problémáim,hanem a borzasztó lelkifurdalás,amit Nando váltott ki belőlem.Mert ő elhagyni készült egy bajnok csapatot értem.Ez így nem volt rendjén....úgy éreztem,hogy én ezt nagyon nem érdemlem meg.Furcsa volt azt érezni,hogy valaki ennyire szeret,jó volt persze,jól esett nagyon.De nem tudtam,hogy mivel fogom én ezt majd meghálálni Fernek.Ilyen "gondom" Fernando előtt nem volt,hiszen Tom nem tett értem semmit.Csak egy tárgykánt tekintett rám,aki miután kielégítette minden igényét félre is dobja,az ő esetében szó szerint érthető ez.A saját kis világomból David szakított ki,Norával együtt bejöttek a szobámba és leültek az ágyra.A kicsi lánynak be nem állt a szája,fél órán keresztül csak beszélt és beszélt,nagyon kis édes volt.Egy idő után azonban elfáradt,és kis fejét az ölembe hajtva mély álomba merült.
-Nagy dumás akár csak az apja.-szólaltam meg halkan,közben pedig Norát simogattam.
-Az biztos.-villantotta meg a féloldalas mosolyát David,de aztán komolyra fordította a szót.-Ne haragudj rám,amiért bunkó voltam,csak kicsit meglepett,amit mondtál...megijesztettél!Nagyon aggódom érted húgi!
-Már nem kell bátyó,jól vagyok!Ezúttal tényleg!Fernando sokat segített nekem a nehéz időszakokban,mindig mellettem állt és meghallgatott,ahogy én is őt!Mert tudod az ő élete sem a legtökéletesebb.
-Tudom...félszavakkal nekem is mesélt pár dolgot a feleségéről...
-Értem.-bólintottam,majd visszatértem az előző témához.-Szóval nem kell idegeskedned.Nando vigyázni fog rám,most is ezt teszi.Nézd én tisztában vagyok vele,hogy bánt téged,hogy nem mondtam el neked a történteket,de valahogy Nandotól szívesebben fogadtam el a segítséget,mint tőled.Teljes mértékben láttam rajt,hogy megért!
-Én is megértettelek volna!
-Igen ebben biztos vagyok,de te mikor elmondtam neked az előbb elkezdtél papolni és idegeskedni,erre pedig sem akkor,sem pedig most nem volt szükségem.Fernando nem csinálta ezt,ő inkább meg akarta oldani a helyzetemet és mindent megtett annak érdekében,hogy jobban legyek.Aztán én is ő érte,és a végén össze melegedtünk,így aztán járni kezdtünk.Boldog vagyok vele nagyon szeretem őt,és ha ez a Tomos ügy nem lenne majd kiugranék a bőrömből a boldogságtól.
David bőszen bólogatott,de nem szólt semmit.Pár percig csendben maradt,azután elfojtott hangon szólalt meg újra.
-Találkoztam Tommal Brazíliában.Azt hazudta,hogy összevesztetek,és ezért mentél el tőle.Könyörgött,hogy mondjam meg hol vagy,elmondtam,mivel elhitette velem,hogy békülni szeretne veled!Sajnálom Amy!Én tehetek róla!-közölte David bűnbánó arccal.
Az információ nem volt új nekem,mert Tom is említett valami ilyesmit a telefonba.De nem haragudtam Davidra,hiszen ő honnan is tudhatta volna,hogy Tom hazudik.
-Semmi baj David!-öleltem meg.
Láttam rajt,hogy saját magát okolja a történtek miatt,egy hajszál választotta el a sírástól.
-Nem te tehetsz róla!Hallod?
-De húgi ez az én hibám...Miattam keresett fel és most menekülnöd kell....tönkretettem az életed!
-Jajj David,dehogyis!Nyugi,minden rendben lesz!-mondtam,bár általában ezt ő szokta ismételgetni nekem,de feltételezem,hogy ő el is hiszi,amit mond ellentétben velem.-Nandoval és Norával pár nap múlva Madridba költözünk!
David meglepődött a kijelentésemen,nem egészen értette a dolog miértjét.
-De hát Fernando a Chelseaben játszik!Vagy eligazol?
.Igen,az Atletihez fog visszamenni.
-És akkor együtt mentek a spanyol fővárosba úgy,mint egy család?
-Ahaa,igen.
-Ne haragudj húgi,hogy megkérdezem,de nem gyors ez egy kicsit?
-Mármint mi?-értetlenkedtem.-A kapcsolatomra gondolsz Fernandoval?
-Pontosan.Azzal,hogy összejöttél vele kaptál egy kislányt is,akiért most már te is felelős vagy.Nora az anyukájaként tekint rád...
-Tudom!És én Norát,úgy szeretem,mintha az én gyerekem lenne!
-De akkor sem te vagy az anyja!
-Igaz,de nekem ez nem számít!Szeretem!
-Jó oké,csak mondtam.Amy azért kérlek gondolkozz el egy percre.Öt hónap ismeretség után Madridba költözöl Nandoval és a gyerekével...Ez nem túl korai egy csöppet?Emlékszel arra,hogy Tom mit tett veled!
-Emlékszem.És valószínűleg tényleg gyorsan döntöttem,de nem akarok várni!Nem rágódhatok egész életemben a múlton.Túl kell lépnem rajta,most pedig itt a lehetőségem erre.Először én is féltem,hogy milyen lesz Nandoval a kapcsolatom...féltem,hogy ő is olyan lesz,mint Tom.De mára világossá vált,hogy ő tényleg szeret.Olyan fantasztikus érezni a szerelem varázsát....Átkozottul szerelmes vagyok belé,nem gondoltam,hogy Tom után valaha is fogok még ilyet érezni,de így van.
-Ennek igazán örülök.Nando más,ő valóban egy jó ember.Hozzád való,remélem,hogy vele sikerül boldognak lenned.De ha mégsem jön össze én akkor is,ahogy mindig melletted fogok állni!büszke vagyok rád,amiért ilyen erős vagy,megérdemled a boldogságot és meg is fogod kapni,hidd el!
Mikor ezt David kimondta megjelent egy-két könnycsepp a szememben,a monológja a szívemig hatolt.
-Szeretlek bátyó!-zártam szorosan a karjaim közé
*********************************
Három nap elteltével már mindannyian készen álltunk a Madridba indulásra.Fernandonak meglehetősen hamar sikerült elintéznie az átigazolást,meggyorsította miattam,hogy minél hamarabb biztonságban érezzem magam.Ezért pedig baromi hálás voltam neki.Mielőtt kimentünk a repülőtérre Nando megragadta a karom,behúzott a szobába,majd rám szegezte barna,szinte már fekete szemét és komoly hangon kezdte meg a beszélgetést.
-Minden rendben lesz szerelmem!Tom nem fog megtalálni,soha többé nem kell miatta idegeskednek.Jó helyünk lesz Spanyolországban és boldogan fogunk élni hárman,és bízom benne,hogy néhány év múlva már négyen.-mondta,mire az arcomon egy hatalmas mosoly terült el.
éreztem,hogy Nando komolyan gondolja ezt az egész dolgot velem.Ő tényleg velem akart lenni és szeretett engem,ahogy én is őt.Csodálatos volt a köztünk lévő szerelem és szenvedély,az ég világon semmiért sem cseréltem volna el.
-Nem is tudom,hogy mi lenne velem nélküled!-bújtam hozzá szorosan és a mellkasára hajtottam a fejem,így éreztem minden szívverését.
Nando pedig gyengéden simogatott és szép szavakat suttogott a fülembe,de mind közül a legszebb szó az utolsó volt.:
-Szeretlek!
-Én is!Na,de most már mennünk kéne.David már biztosan aggódik.
Kiléptünk a nappaloba,ahol David Norával várakozott ránk.Megragadtuk a földön lévő táskákat és bőröndöket,aztán kimentünk a sötét éjszakába.bepakoltunk David kocsijába és a reptér felé vettük az irányt.Az út csendesen telt,senki nem szólt semmit.A reptérre érve a magángép már várt ránk.Leadtuk a csomagjainkat,átestünk pár ellenörzésen,majd mikor ezekkel végeztünk már nem volt más hátra,mint elköszönni Davidtól.Utoljára kezet fogott Fernandoval,azután Norát is megpuszilta párszor,a legvégén pedig tőlem vett búcsút.
-Hiányozni fogysz húgi!Vigyázz magadra!
-Rendben!Te is,szeretlek!-öleltem meg.
Fernando rákulcsolta az ujjait az enyémre,a másik kezében meg Norát fogta.Így készültünk elhagyni Londont.felsétáltunk a repülőre felvezető lépcsőn,aztán utoljára visszanéztem Davidra és a városra.Majd vettem egy mély levegőt és felkészültem az új életemre Madridban.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése