-Volt egy gyönyörű feleségem.-szólalt meg.-De elment.
-Lelépett?-kérdeztem rá,mert az ilyen elég gyakori dolog.
-Istenem,bár lelépett volna!-válaszolta és ezúttal hagyta végig gördülni a könnyeket az arcán.
Ez a mondata mindent elárult.Eszembe jutott az amit a veszekedésünk során a fejéhez vágtam,csak ekkor jöttem rá,hogy mennyire megbántottam ezzel.Sajnáltam,szerettem volna visszafordítani az időt,kitörölni a szavaimat és megváltoztatni mindkettőnk életét,hogy ne fájjon többé a múlt.De ez lehetetlen volt.Képtelen voltam tenni bármit is,még csak szóhoz sem tudtam jutni,úgyhogy egyszerűen átöleltem,jó szorosan,hogy érezze nincs egyedül.
-Sajnálom!-suttogtam a fülébe.
-Az a legrosszabb,hogy Nora sosem ölelheti magához az anyukáját.Soha nem is fogta a karjaiban,Lisa belehalt a szülésbe,érted?!Ott maradtam a szerelmem nélkül egy gyerekkel.Akiben folyton Lisa vonásait láttam,ezért napokig alig tudtam ránézni.
-Egymagad nevelted Norát?
-Igen.
-Tudod Nando neked sokkal borzasztóbb volt,mint nekem.Mert ezek után is képes voltál nevelni Norát,helyt tudtál állni a pályán és meg tudtad játszani az egész világ előtt,hogy minden rendben van.ez igazán embert próbáló feladat.És te végig csináltad ezt!Ezért nagyon megbecsüllek!
-Köszönöm!
-Csak,hogy tudd eddig csodálatos lányt faragtál Norából!
-Legtöbbször nem így gondolom.Úgy érzem,hogy valamit elrontottam.
-Nem,te mindent a legjobban csináltál!És ezután is így tegyél!Fernando arcán mosoly terült el,ami nem teljesen volt őszinte,majd elcsendesedett.Sokáig csak ültünk egymás mellet.Két megtört lélek,akik a múltjukat próbálták elfeledni és a szebb jövőért akartak harcolni,ezek voltunk mi.Mindkettőnknek megvolt a maga baja,de mégis igyekeztünk támogatni és meghallgatni egymást.Jól esett,hogy velem volt minden alkalommal mikor magam alatt voltam,és én is segítettem neki amiben csak tudtam.Szerettem vele tölteni az időt,és tulajdonképpen szerettem Fernandot...
-Holnap beszélek Norával és elmagyarázom neki,hogy te nem az anyja vagy!-törte meg a csendet Nando.
-Fernando ő még csak 4 éves,szerinted megérti?
-Talán.....
-Azzal összetörnéd a szívét.
-Tudom,de nem akarom,hogy neked legyen kellemetlen mikor anyának szólít.Inkább elmondom neki,ugyan jóval korábban,mint szerettem volna,de mindegy...
-Miattam igazán nem kell!Szeretem Norát,nem akarok neki rosszat.Ha anyának akar hívni,hát hívjon.Elfogadom ezt a helyzetet feltéve,hogy ha neked sem baj!
-Komolyan megtennéd ezt értem és Noráért?-lepődött meg.
-Igen,és meg is teszem.-idéztem fel az ő szavait,mire édes féloldalas mosolyra húzta a száját,majd adott egy puszit az arcomra.
-Nagyon hálás vagyok neked,ugye tudod?
-Igen,és én is neked.Hidd el egy napon találni fogsz magad mellé rgy olyan lányt,aki szeretni fog gyerekestől mindenestől.
-Ilyen sajnos nem létezik.A mai fiatal csajokat csak a pénztárcám vastagsága érdekli és semmi más.A gyerekeket pedig nem nagyon szeretik,főleg ha nem a sajátjuk.
-A legtöbb valóban ilyen,de nem mindegyik!
-Nem,nem mindegyik te sem vagy olyan.Lisa óta te vagy az első lány,akinek a külseje és a személyisége is elragadó...Te és én akár.....
-Együtt is lehetnénk?-kérdeztem kíváncsian.
-Igen..esetleg.Csodás lány vagy Amy,nagyon bírlak,ahogy Nora is.
-Én is téged ó,de ne haragudj én még nem állok készen egy új kapcsolatra,amint már mondtam még nem tudok olyan szinten megbízni a férfiakban,kell egy kis idő.kezdek érezni valamit irántad,de nem szeretnék elsietni semmit.Remélem megértesz.-vallottam be őszintén az érzelmeimet.
-Igen.Még én sem vagyok kész egy új szerelemre.Teljesen el kell engednem Lisát,de amíg ez nem sikerül addig nem akarok kapcsolatot.Sokáig úgy éreztem,hogy soha többé nem tudok szeretni más nőt,de aztán jöttél te és minden más lett.Azt hiszem kezdek szerelmes lenni...
-Dettó!
-De még várjunk jó?
-Oké,persze.
-Ha már nem gyászolok és ha te is túltetted magad a Tomos ügyeken,akkor randizhatunk.Én itt leszek változatlanul.
-Ahogy én is.
-Egyszer egy napon elszállnak a felhők és együtt leszünk.
-Én benne vagyok.
-Akkor jó.lezárjuk a múltat és újrakezdjük a jövőt ketten.
-Hárman.-javítottam ki aztán elvigyorodott.
-Igen hárman.Így megfelel?
-Persze,pár hónap...
-És minden más lesz,de addig még átmegyünk elég sok nehézségen.
-Az biztos.
A beszélgetés őszinte volt,nagyon is.Feltártuk egymás előtt az érzelmeinket és nyílt lapokkal játszottunk.Többé már nem voltak titkaink egymás előtt.Tudtunk a másik múltjáról és terveiről a jővőt illetően.Minden tökéletes lett volna,ha az a fránya múlt nem létezett volna.De létezett.és mindent befolyásolt az égvilágon.Mikor Nando bevallotta,hogy szeret örülnöm kellet volna,hiszen én is ezt éreztem,de mégis inkább félelem volt bennem.Kérdések,kételyek, és gyötrődés.mert mi van,ha ő is olyan lesz,mint Tom?
-Lisa óta volt valakid?-tereltem el a témát és a gondolataimat.
-Egyszer-kétszer randiztam,de semmi komoly.Mindenkit Lisához hasonlítottam és mikor velük voltam,akkor is Lisára gondoltam.Ő volt eddigi életem legnagyobb szerelme.20 éves korunkban ismerkedtünk meg és 5 évig voltunk együtt.
-Az durva.....ez elég sok idő.
-Valóban az.Ma délelőtt hozzá mentem ki a temetőbe..
-Hiányzik igaz?
-Hát hogyne....de talán sikerül továbblépnem a segítségeddel.
-Segítek.Ugye te is támogatsz engem?Bármikor szólhatok neked,ha félek ugye?
-Ez természetes,akár éjjel is.Figyelj ez a világ kegyetlen,de együtt könnyebben le lehet győzni a rossz dolgokat.Nekünk is menni fog!Én bízom benne,hogy egyszer a barátnőm leszel!
-Én is.Szeretlek Nando!-csúszott ki a számon véletlenül a mondat.
-Szeretlek Amy!Nem hagylak még egyszer úgy cserben,mint a múltkor!
Nando a karjai közé zárt,percekig voltunk így.Ekkor már nyugodt voltam.Mert ott volt velem és tudtam,hogy idővel másképp lesz minden.A remény ismét elöntötte a szívemet.Újra úgy gondoltam,hogy van értelme harcolni és legyőzni a múltat.Fernmando esélyt adott egy új életre.Ő volt az én reményem,a jövőm....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése