-Jó reggelt!-köszöntöttem Fernandót és Norát.
-Szia!-fordult felém Nando.-Na,hogy aludtál?
-Meglepően jól.Ezúttal nem álmodtam rosszat.
-Ez nagyszerű!Tessék csináltam neked is reggelit!-tölt elém egy tálat,amin tojás volt.
-Oh köszönöm.
Mindhárman leültünk és jó hangulatban reggeliztünk meg.Ha egy kívülálló látta volna ezt az egészet azt hihette,hogy mi együtt egy boldog család vagyunk,de ez sajnos nem volt így.Ez onnan jutott eszembe,hogy az előtte lévő nap akadt olyan ember,aki ezt gondolta rólunk.
-Min gondolkozol?-kérdezte Fernando fürkésző tekintettel.
-Semmin.-válaszoltam a vállamat vonogatva.
-Hazudsz!-húzta féloldalas mosolyra a száját Fernando,ami borzasztóan jól állt neki.
-És mi van akkor?Gondoljanak amit csak akarnak!
-Igaz...Ez szimplán különös nekem és kicsit megtiszteltető,hogy a párodként néznek rám.Abban a hitben vannak,hogy mi boldogan élünk együtt meg stb..persze tudom,hogy csak az ő fejükben van ez így.-magyaráztam zavartan.
-Az én életem sem felhőtlen és mellettem a tiéd sem lenne az.Focista vagyok a hónap 30 napjából legalább 1 hetet nem töltök itthon,folyton utazok,edzek,sajtótájékoztatókon veszek részt..vagyis nem olyan jó.Egy lépést sem tudok megtenni fotósok nélkül.Mikor kicsi voltam nem gondoltam,hogy ez a focizás velejárója.Örülj neki,hogy nem járunk neked jobb..hidd el.Nem tudnám megadni neked amire vágysz,kevés időm lenne réd..te jobbat érdemelsz!
-Nando én nem azt mondtam,hogy járjunk,hanem,hogy ők mit hisznek!
Tudom.Csak megemlítetted ezt a "megtisztelő velem járni"dolgot.Szerintem,pedig nem az,nekem lenne felemelő,ha a barátnőmként mutathatnálak be téged.-mondta,de mindketten éreztük,hogy nem sok értelme van ennek a beszélgetésnek.
kettőnkről társalogtunk,pedig nem is létezett ilyen.Éppen ezért kicsit zavarba jöttem.Szerencsére ezt Nando is észrevette,szóval igyekezte elterelni a témát.
-Ma délután tudnál vigyázni Norára?Lesz még egy utolsó edzésem és egy interjú a nyári szünetem előtt.
-Jajj hát persze.Úgy szeretek vele lenni .Nagyon édes,remélem egy napon nekem is ilyen aranyos gyerekem lehet.Mindig is vágytam egy kisgyerekre!
-Lesz neked is ne félj!
-Nem hiszem...Kivel alapíthatnék én családot?Szerintem örökre elvesztettem a bizalmam a férfiak terén.
-Én is pasi vagyok,mégis bízol bennem?!
-De te csak a barátom vagy!-vágtam rá gyorsan,mire Fernando furcsa fintort vágott és elfordult tőlem.
-Ja csak a barátod!-ismételte meg halkan.
Mintha nem tetszett volna neki,hogy így neveztem .Amit valóban nem értettem,hiszen nem volt köztünk több barátságnál.Bár azelőtt elég furcsa párbeszédet ejtettünk meg.....
-Figyelj!Egyszer találsz egy olyan srácot,aki nagyon szerelmes lesz beléd.Száz százalékig biztos vagyok benne,hogy az a valaki nem fog bántani..Meg fog becsülni és tudni fogja milyen mázlista!
-Köszi.-pirultam el.-De ez még nem most lesz.
-Az nem baj,a lényeg,hogy soha nem maradsz egyedül!
-A Liverpool híres jelmondata!
Igen.Jó sok ideig játszottam ott és maximálisan egyet értek ezzel a filozófiával.
-Én is....Te sem maradsz egyedül Nando!
-Én nem vagyok magányos!Itt van nekem Nora,te és David!
-Tudom.Viszont én most a szerelemre céloztam...
-Aha!Hát..nem így lesz,de mindegy is...
-Miért ne történhetne így?Ha nekem lesz valaha férjem,neked is lehet feleséged!
-Lehetne,de nem akarok.Többé már nem.Elég volt egyszer.-szólta el magát,mire meglepetten néztem rá.
Vártam,hogy folytassa,de ehelyett befutott a szobába Norához,adott neki egy puszit aztán kilépett az ajtón.
-Várj már!-szaladtam utána.-Azt mondtad délután mész el!
-De van még egy kis dolgom...
-Jó,oké micsoda??lehet,hogy tudnék segíteni!
-Nem,nem tudsz és nem is szeretném.Inkább menj be és vigyázz Norára,kérlek!-válaszolta ingerülten és már le is lépett.
Értetlenül álltam az események előtt.Túl hirtelen rohant el,túl gyorsan.Világossá téve ezzel számomra,hogy van valami amiről nem akar beszélni.
-Hát Nora apukád szépen itt hagyott minket!-mentem vissza a kislányhoz.
-Igen,de visszajön este,focizni ment.
Mosolyogva bólintottam aztán leültem a kicsi lány mellé játszani.Az egész napot különféle játékok társaságában töltöttük és nagyon sokat nevettünk.
-Úgy örülök,hogy visszajöttél anya!-szólalt meg Nora mikor puzzlet raktunk.
Döbbenten pillantottam a 4 éves gyerekre és nem is igazán fogtam fel a szavait.
-Apa azt mondta elmentél és nem jössz vissza többet!Nagyon boldog vagyok,hogy nem volt igaza apának.Szeretlek anya!Hiányoztál!-ölelt át a pici kezeivel.
Anya én?Én Nora anyja?Ez nem volt igaz,nagyon nagyon nem...De mégis,hogyan magyaráztam volna el egy ilyen kicsi gyereknek,hogy nem én vagyok az anyja?Sehogy...összetörni a kis lelkét,ehhez nem volt szívem.Szóval nagy nehézségek árán kimondtam,hogy szeretem.Valóban szerettem,de az anyai szeretet mégis más....Az ezután következő pár óra kissé hosszabbnak tűnt,mint amennyi valójában volt Kilenc óra körül Nando hazaért,megtámadta a hűtőt,majd lezuhanyzott,addig én elaltattam Norát,hogy nyugodtan tudjunk társalogni.
-Nando beszélhetnénk?-léptem be a szobájába.
-Persze.Mi a helyzet?
-Tudod Nora ma elég különös dolgot mondott.
-Micsodát??
-Csupán annyit,hogy szeretlek anya és,hogy örül,hogy újra itt vagyok,ezért neked nem lett igazad,mivel visszatértem.ÉN Nora anyja?Ezt Nora mondta,de mindketten tudjuk,hogy nem feküdtünk le és nem lett gyerekünk.Tehát mi történt Nora anyukájával?-szegeztem neki a kérdést.
Fernando a kezei közé temette az arcát és valami olyasmit motyogott,hogy nem hiszi el,ez is csak vele történhet meg.
-nekem elmondhatod,te is tudod?
-Tudom.Bízom benned tényleg,de még senkinek nem mondtam el a családomon kívül.Nem akarom,hogy megtudja a média..
-Tőlem nem fogja,nem mondanám el,ahogy te sem az én dolgaimat.
-Jó,igazad van elmondom.-vett egy mély levegőt,aztán belekezdett a mondandójába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése