-21 éves voltam mikor megismertem Tomot egy szórakozóhelyen.Az esetem volt nagyon is,és mérhetetlenül kedves volt velem,túlságosan is..Randiztunk párszor és minden jól alakult.Egy álomvilágban éltem,azt hittem,hogy ő az igazi,a Nagy Ő.Így hát egy év együtt járás után összeköltöztünk és itt kezdődtek a gondok.Az első pár héten minden oké volt,aztán egyszer csak Tom nagyon megváltozott.Egy pénteki nap volt,kicsit később értem haza a munkából,mint máskor és ebből lett a baj.Tom először csak ordítva kért számon és én is ugyanilyen hangnemben válaszoltam neki.Erre bedühödött és..és..meg...meg...
-Megvert..-fejezte be elborzadva a mondatomat Nando,mivel egyedül nem nagyon boldogultam vele.
-Ez volt az első alkalom,ami után rögvest el akartam hagyni,de nem engedett elmenni.Akármilyen hihetetlenül is hangzik,de megkötözött.Mozdulni sem tudtam.Mikor ordítottam vele a szabadságomat követelve,akkor benyugtatózott és ilyenkor azt csinálhatott velem,amit csak akart,ha érted mire gondolok...
-Értem.-bólintott Nando döbbenten.
-De ezekből a dolgokból nem emlékszem semmire,csak annyi maradt meg bennem,hogy az ágyban nem volt durva sosem.A legelső ilyen eset után reméltem,hogy megváltozik,de nem így lett.A hálószobán kívül ugyanolyan erőszakos maradt,sőt rosszabb lett.Felmondatott velem a munkahelyemen,mikor ezt megtettem elhurcolt minden cuccommal együtt a fővárosból egy kis településnek az erdőjébe,ahol egy kicsi két emeletes házban laktunk.Csak az engedélyével telefonálhattam és mindig egy előre betanult szöveget kellett mondanom,tehát semmiképpen se tudtam volna elmondani Davidnak a dolgokat.
-Ez borzalmas!Én nem tudom felfogni,hogy lehet ilyet tenni egy nővel!Soha nem ütnék meg egy nőt sem,SOHA!
-Örülök,hogy te így gondolod Tommal ellentétben,aki ha elsóztam a levest már ájulásig vert.Amikor észhez tértem kegyetlenül fájt mindenem,a levegővétel is borzasztó volt ennek ellenére muszáj volt felállnom és úgy tennem mintha mi sem történt volna,mert ha nem ezt csináltam Tom rátett még egy lapáttal a fájdalmaimra és újra megütött.Eleinte folyton dacoltam vele,de idővel rájöttem,hogy ezzel magamnak teszek rosszat.Szó nélkül tűrtem mindent.Egy év elteltével a reményem elveszett,már nem bíztam benne,hogy valaha is kiszabadulok Tomtól.Aztán egyik délután Tom bement a városba és kivételesen nem vitt magával.Hanem otthon hagyott egyedül,természetesen minden ajtót bezárt,ahogy engem is.Csakhogy az a szoba amibe voltam ablakos volt.Gondoltam próba szerencse,kimásztam az ablakon,És futni kezdtem magam sem tudtam,hogy merre,de ez nem is számított akkor.A lényeg az volt,hogy minél hamarabb tűnjek el onnan.De nem sikerült,szó szerint belerohantam Tomba.Amit ezután kaptam,azt soha nem felejtem el,ilyen mértékű bántalmazásban sem előtte,sem pedig utána nem volt részem.
Egyre nehezebben tudtam beszélni.A sírás a torkomat fojtogatta.Ahogy visszaemlékeztem az eseményekre,olyan volt mintha újra élném.Annyira frissek voltak bennem az emlékek,hogy szinte hallottam az üvöltésemet Tom ütései után.A szemem előtt lebegett az a kép,ahogy zokogva,véresen és teljesen megalázva a padlón fekszek a padlón,Tom pedig csak nevetett.És ez fájt a legjobban.Mármint a tudat,hogy ezt ő tette velem.Az az ember,akit én egykor szerettem.
-És hogyan szöktél meg?-kérdezte Fernando,miközben a kezembe nyomott egy zsepit.
-Három napra elutazott.Viszont ezúttal nem hagyott egyedül.Megbízott egy embert,hogy tartson szemmel.Fiatal kis csávó volt pár nappal azelőtt került be Tomék társaságába,akik egyébként keményen ittak és a kábítószereket sem vetették meg.Na de mindegy is nem ez a lényeg.Szóval visszatérve erre a srácra,Steavenre,aki csak úgy lehetett ennek az alvilági bandának a tagja,ha bizonyít.Ezért kapta meg ő a azt a feladatot,hogy engem őrizzen.De könnyen ki tudtam játszani.Altatót kevertem az italába,ami rendesen kiütötte.Összepakoltam minden holmimat és Steaven autójával bementem a városba.Miután megvettem a repülőjegyet,felültem a gépre és eljöttem Londonba...Hát ennyi az én kis történetem,így kerültem ide.-fejeztem be a sztorit.
Fernando teljesen ledöbbent.Szabályosan sokkolták a velem történtek.
-Huhh...Amy,ha tudnád mennyire nagyra tartalak amiatt,hogy mindezt kibírtad és nem adtad fel...mertél kockáztatni és ezzel megmenekültél!Te sokkal jobbat érdemelsz Tomnál.Én nagyon sajnálom,hogy pont neked kellett találkoznod ezzel a hülye gyerekkel!
-Nem kell sajnálnod!Jól vagyok most már...
-Na látod az nem igaz,hogy jól vagy.De hogy is lehetnél?És én is utálom,ha sajnálnak,de akkor is ezt érzem.
-De nagyon nem szeretném,hogy emiatt másképp nézz rám.Tudod olyan szánalmasan.
-Nem fogok,mert azzal nem oldok meg semmit.Most arra kell törekednem,hogy biztonságban érezd magad.
-Kedves vagy,hogy igyekezel,de ez nem fog menni.Még mindig nagyon félek Tomtól reszketek,hogy rám talál.
-Amy akkor el kell menned a rendőrségre,muszáj!Tom megvert nem egyszer és nagyon durván bánt veled.Fel kéne jelentened!
-Ha megteszem és rács mögé kerül akkor a haverjai fogják ugyanezt csinálni velem.Hát nem érted?Ez egy ördögi kör amiből nem lehet kijutni,csak úgy,ha meghalok.
-Az viszont nagyon nem jó megoldás!Figyelj én megvédelek,ha szükséged lesz rá.Veled leszek éjjel nappal,ha szeretnéd.Segíteni fogok neked!Nem hagyom ez a Tom még egyszer akár egy ujjal is hozzád érjen.
Nando nagyon elszánt volt és komolyan beszélt.Nagyon jól estek a szavai és úgy éreztem,hogy fontos vagyok neki.Ennek pedig hihetetlenül örültem.Találtam még egy embert Davidon kívül aki szeret engem,még ha csak egy kicsit is,de szeret.Hatalmas boldogságot éreztem 2 év után akkor először.
-Tényleg megtennéd ezt értem?
-Igen és meg is teszem.
-Köszönöm!-öleltem át szorosan Nandot.
Legalább 5 percig voltunk így.Ez volt addigi életem legszebb 5 perce.Ahogy Fernando mellkasára hajtottam a fejem éreztem a szívverését,ő a hátamat simogatta és néha nyomott egy kis puszit a fejemre.Egy másodpercre sem bántam meg,hogy őszinte voltam vele.A lelkem végre kicsit megnyugodott és már nem minden pillanatban éreztem a félelmet...Ez pedig nagy dolog volt,amit ugyebár a Kölyöknek köszönhettem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése