Próbáltam én bocsánatot kérni Fernandotól,de mindhiába,nem hallgatott meg.Nem volt kíváncsi rám..Ez a helyzet teljesen kiidegelt engem és szerintem őt is.De ez még csak a kisebb gond volt.Mivel Fernando nem szólt hozzám eléggé magamba fordultam és így még több időm volt Tomra gondolni.Féltem,rettentően féltem.Úgy éreztem,hogy csak napok kérdése és rám talál.Szükségem lett volna valakire akivel tudok beszélni,de Davidnak semmiképpen sem akartam elmondani,Fernandonak meg utólag hiába akartam úgysem érdekelte volna.Egyedül maradtam ismét.Pedig reméltem,hogy Londonban jobb lesz és sikerül új életet kezdenem,nem így lett.Minden ugyanolyan reménytelen volt,mint Brazíliában.
-Norával elmegyünk a parkba!-szakított ki a gondolataimból Fernando szava.
-Te hozzám szóltál??-lepődtem meg.-már nem haragszol??Kérlek hidd el,hogy sajnálom...-kezdtem el magyarázkodni,de félbeszakított.
-De haragszom....
-Oh...-sóhajtottam szomorúan.-Akkor miért jelentetted be,hogy elmentek?
-Csak azért,hogy ne várj minket vacsorára.Nem kell kaját csinálnod,majd beülünk egy étterembe.
-Értem..Jó szórakozást!-mosolyodtam el csalódottan.
-Kösz!-bólintott Nando,aztán Norával együtt távozott az ajtón.
A házban síri csend lett.A félelmem felerősödött,de igyekeztem nem törődni ezzel.A gondolataimban elterelése érdekében bementem a fürdőbe és csináltam magam egy jó meleg habfürdőt.Csak úgy lazítás képpen,végre nyugodtan akartam pihenni,anélkül,hogy a múlton agyalnék.De a kádban fekve végig néztem magamon,a sebeimet ezúttal nem takarta el a ruha .Tisztán láttam az összeset és az emlékeimben is frissen éltek a képek arról,hogy hogyan szereztem őket.A könnyek újra elborították az arcomat,teljesen kétségbeestem és közben mindenféle szörnyűségek kavarogtak a fejemben.Dühösen másztam ki a kádból,majd felkaptam a köntösömet.Már épp ki akartam rontani a helyiségből mikor megpillantottam magam a tükörben,ahonnan egy teljes csődtömeg nézett vissza rám.A testem tele volt hegekkel és zúzódásokkal,bár a legtöbbjük már elmúlt.Azonban a ezek hiába tűntek el a lelki sérelmem,az megmaradt és az örökre ott is marad.Azt nem gyógyítja be a kenőcs vagy a fásliba csavarás,azon senki nem tud segíteni.Igaz,hogy is tudna,ha egyszer sem beszéltem róla senkinek?A tükörben lévő szánalmas alakot kémleltem,borzasztóan festettem.
-Miért?Miért pont én?Mi rosszat tettem?-kérdeztem meg magamtól legalább ezerszer,de sosem tudtam rá a választ.
Ahogy arra sem,hogy van-e értelme élni azok után,vagy hogy tudok-e valaha bízni az emberekben és,hogy leszek-e még szerelmes és boldog...Minden homályos volt a jövőre nézve,többé már semmi nem volt biztos,és az sem,hogy akarom-e a jövőt.Ez a gondolat megrémisztett,de sajnos így volt,elgondolkoztam azon,hogy esetleg jobb lenne ha..meghalnék.Gyorsan ki akartam verni ezt az egészet a fejemből és arra akartam összpontosítani,amiért érdemes élni.Csakhogy egy ilyen dolgot sem találtam.Erre még inkább elszomorodtam és zokogni kezdtem.Aztán magam sem tudom,hogy miért,de olyan ideges és zaklatott lettem,hogy valahogy le kellet vezetnem a feszültséget,amit úgy tettem meg,hogy teljes erőmből beleütöttem a tükörbe,ami természetesen azonnal szilánkosra törött.Az üvegdarabok hatalmas csörömpöléssel hullottak a földre a kezemből pedig hihetetlen mennyiségű vér kezdett folyni.Ennek a tettnek semmi értelme nem volt,ezt én is tudtam,de lehetetlennek bizonyult uralkodni az indulataimon,mert annyira gyűlöltem magamat,higy már a saját tükörképemtől is rosszul voltam.
-Basszus!-ordítottam.Fájt,nagyon nagyon fájt.Sírva rogytam le a padlóra,ezután végképp fogalmam sem volt arról,hogy mihez kezdek
-Amy mi volt ez?Mi történt?-kiáltotta be hozzám Nando,annyira meglepődtem a hangjától,hogy nem tudtam szóhoz jutni.Nem értettem hogy kerül oda.
-Miért vagy itthon?
-Mert eleredt az eső.De most nem ez a lényeg!Ugye jól vagy,tudod elég furcsa zajokat hallottam?!
-Jól vagyok!-válaszoltam,de nem igazán lehetett érteni a remegő hangom miatt.Belefáradtam már a hazudozásba.
Fernando nem válaszolt,hirtelen azt hittem,hogy bevette amit mondtam,de egyszer csak kinyílott az ajtó és Nando lépett be rajta.A látvány sokkolta,egy árva szót sem tudott kinyögni.
-Menj innen Nando!
-Mi a....Amy..Miért csináltad ezt?Uram Isten!-motyogta döbbenten,de aztán megemberelte magát és határozott stílusra váltott.-Eszem ágában sincs elmenni!
A focista leguggolt mellém a kezemet egy törölközőbe tekerte,majd felkapott az ölébe és bevitt a szobámba,leültetett az ágyra aztán a nagy barna szemével kérdőn bámult rám.
-Be kell mennünk a kórházba!A sebed..elég nagy és nagyon vérzik.Muszáj.De mielőtt bemegyünk tudnom kell,hogy direkt csináltad-e?
-Nem tudom..én csak tehetetlen voltam indulatos és..-mondtam,de nem nagyon sikerült megmagyaráznom a bennem kavargó érzéseket.Szerencsére ezt Nando is észrevette,így hát a szavamba vágott.
-Oké,kapj föl egy ruhát és indulunk!.simogatott meg,hogy legalább egy kicsit megnyugodjak.
Úgy tettem,ahogy Nando kérte 3 perc alatt felöltöztem,és már indultunk is a kórházba,mindhárman.Az orvosi rendelőkben mindig ideges lettem,rettegtem,hogy észreveszik a többi sebet is.
-Hé látom nem a kedvenced ez a hely!Bekísérjünk az orvosiba?
-Igen.-feleltem halkan,pont akkor mikor az orvos szólított engem.
leültem egy nagy fehér ágyra az orvos a kezemet tanulmányozta,pár perc sem telt bele és már meg is állapította,hogy össze kell varrni.
-Addig a kislányt legyen szíves kivinni Torres!
-Rendben..öhm Amy nem baj?
-Nem dehogyis,menjetek csak!
-És Mrs.Torres hogyan szerezte ezt a kis sérülést?-fordult felém,én viszont úgy rácsodálkoztam a megszólításra,hogy meg se tudtam mukkanni.Azt hitte,hogy én és Nando házasok vagyunk.
-Amy elég ügyetlen és egyszerűen megbotlott a nappaliban és valahogy az üveg asztalkötelébe esett.-hazudta Nando ezzel pedig duplán kimentett a helyzetből.Már akkor túl sokkal tartoztam neki.
A nővér bólintott aztán mikor Nando és Nora kiment összevarrta a tenyeremen tátongó heget.majd gondosan bekötötték és hazaengedtek.Hazafele úton Fernando nem szólt semmit,sőt még otthon sem.Furcsáltam,hogy elmaradt a faggatózás,úgyhogy rákérdeztem miért veszi a dolgot ilyen egyszerűen.
-nem is érdekel,hogy mi,miért és hogyan?
-De nagyon is,nem úszod meg a beszélgetést.Csak előbb lefektetem Norát,és eltakarított a fürdőben.
-Jajj ne!Azt inkább én!
-Én mindent elintézek,eltakarítok,hívok egy üvegest is holnapra,te addig pihenj.!
-De....
Nincs de,menj csak!
Fernandora hallgatva felmentem a szobámba pihenni.Jót tett egy kicsit egyedül lenni és helyre tenni magamban a dolgokat.Tudtam,hogy Nando kérdéseket fog feltenni és abban is biztos voltam,hogy el kell neki mondanom mindent erre,pedig fel kellet készülnöm lelkiekben.Fél óra elteltével Fernando besétált hozzám,és leült az ágyam szélére.
-Sajnálom,hogy olyan szemétségeket vágtam a fejedhez.Nem kellett volna beleütnöm az orromat egy olyan dologba,amiről nem tudok semmit.
-Bizony nem,de mindegy.Felejtsük el!én is megbántam,hogy azt mondtam amit,nem gondoltam komolyan!Csak mérges voltam rád!
-Tudom,és a mai miatt se haragudj!
-Én nem haragszom,csupán nem értem!Egy ilyen gyönyörű lány miért akar véget vetni az életének?
-Van rá okom hidd el..ha nem jössz be akkor talán minden más lenne..lehet jobb lett volna!
-Nem,nem!Ezt verd ki a fejedből!Figyelj,ha elmondod,hogy mi volt a kiváltója ennek az egésznek,megkönnyebbülsz.Remélem ezúttal elfogadod a segítségemet!
-Elfogadom,de ígérd meg,hogy nem említed meg Davidnak és senki másnak se!
-Megígérem!
-Köszönöm!
Rossz érzés volt visszaemlékezni mindenre.Nem nagyon tudtam először megszólalni,egészen addig senkinek sem meséltem a dologról.Ideges voltam mert nem akartam,hogy Fernando sajnáljon,de sejtettem,hogy ezt fogja tenni.Bármennyire is utáltam a szánakozó tekinteteket,muszáj volt elmondanom Nandonak a dolgokat.Ennyivel tartoztam neki a fáradozásáért,szóval mély levegőt vettem és belekezdtem a történetem legelejébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése