-Norával minden rendben volt?-érdeklődött Fernando.
-Igen,persze.-ültem le mellé.
A közelében sosem voltam ideges,a mély barna szemei mindig nyugodságot árasztottak.Ha kiborultam,ő csak megölelt,a vállán bátran sírhattam,ő nem kérdezett okokat miérteket,nem akart válaszokat ellentétben a bátyámmal,aki folyton faggatott.Fernando azonban másként viselkedett a szótlanságával kifejezte a megértését és nekem erre volt szükségem.
-Akkor jó...David öhm szerintem mondd el Amynek!
-Miről van szó?
-Tudod húgi vége a szezonnak és szabadságot kaptunk.Már fél éve nem láttam Ninát,a barátnőmet és nagyon hiányzik..Úgyhogy úgy döntöttem elmegyek hozzá a nyáron.És szeretném,ha velem tartanál.Haza ugornánk pár hónapra...
-David megmondtam,hogy nem megyek oda vissza!Értsd meg!
-Ugyan már,ne hülyülj gyere!
-Nem!Soha!-ordítottam el magam.
-Már pedig én nem foglak itt hagyni egyedül ilyen állapotban!Szóval pakold össze a cuccaidat,este indul a gépünk!
-Ki vagy te az anyám,hogy itt parancsolgatsz nekem?
-Anyut ne vedd a szádra mégegyszer!Fogd be és indíts befele pakolni!
-Én itt maradok!A büdös életben nem teszem be a lábam abba az országba!SEmmi pénzért az egy hülye hely..nem megyek vissza!
-Brazília a hazád,ne beszélj így róla!Vagy esetleg megmagyarázhatnád,hogy miért vélekedsz így a saját országodról???-vetette fel..már megint.
-Úgysem értenéd!
-Akkor talán magyarázd el!
-Olyan idióta vagy,hogy egyszerűen nem fognád fel!
-Már pedig amíg nem mondod el addig nem engedem meg,hogy itt maradj!
-Te most zsarolni próbálsz engem?!Amúgy meg nincs szükségem az engedélyedre,azt csinálok,amit akarok,már nem vagyok 5 éves!
-Ez jusson eszedbe akkor is,mikor éjjel felsikítasz álmodban!
-Elég szemét húzás volt ez tőled David!
A beszélgetés eléggé elmérgesedett köztünk,sőt inkább vitává alakult.Ezt Nando is észrevette így hát közénk állt és megpróbálta elsimítani a nézeteltérésünket.
-Elég legyen!Figyelj David biztos áll valami a háttérben,amiért Amy nem akar Brazíliába menni!Úgyhogy az lenne a legjobb,ha békén hagynád!
-Persze,mindig őt véded!
-Igen,mert azzal,hogy ordítasz vele nem oldasz meg semmit!Amynek támogatás kell,te nem adsz meg neki!
-Ne próbál kioktatni Fer,ő az én húgom!
-Az lehet,de ilyen viselkedéssel nem tudsz rajta segíteni!
-Akkor mond mégis mit kéne tennem?
-Engedd meg Amynek,hogy itt maradjon.Nem lesz egyedül,én itt leszek vele.Vigyázok rá megígérem!Szerintem ez a jó megoldás,Amy te mit gondolsz?-pillantott rám mosolyogva.
-Tetszik az ötlet....-bólintottam egy halvány kis vigyorral az arcomon.
-Hát oké....Akkor legyen ahogy akarod.Bár örültem volna,ha velem jössz,de mindegy...-mondta szomorúan David aztán bement a szobájába.
-Köszönöm!-öleltem meg Fernandot.
-Szívesen.
-Mindig tudod,hogy mi a jó nekem.Nem tudom miért van ez...Csak arra tudok gondolni,hogy talán veled is történt valami ezért értesz meg engem ennyire..Igaz??-kíváncsiskodtam.
-Igen,de hozzád hasonlóan én sem szeretnék beszélni róla.
-Nem is kérném,ahogy te sem.-válaszoltam,mire Fernando nevetve nézett rám,majd közelebb tette a kezét az enyémhez és végül megfogta.
Így ültünk kézen fogva némán.De ide nem is kellettek szavak,elég volt azt éreznem,hogy nem vagyok egyedül.
-Apa!Apa!Éhes vagyok!-szaladt ki hozzánk Nora,ekkor Fernando sajnálatos módon rögtön elengedte a kezemet.
-Jól van kicsim,mindjárt összedobok neked valamit!
-Ugyan Nando hagyd csak,inkább én megcsinálom!
-Köszi.úgyse vagyok valami nagy főző bajnok!
-Gondoltam!Na Nora mit szeretnél enni?Mit szólnál a palacsintához?
-Jó..az nagyon finom.
-Akkor gyere megcsinálom!
Amíg én a konyhában sürögtem-forogtam addig Nando lefoglalta Norát és játszott vele,David pedig bőröndökkel a kezében rohangált a lakásban.Mikor elkészültem Nore és Fernando jóízűen falatozott,én viszont még mosogattam.
-Isteni finom lett!Te nem eszel?
-De csak ezt még elmosom.
-Skacok bocs,hogy megzavarlak titeket,de indulok.-szólt be David.
-Kár..Kérsz egy kis palacsintát?
-Kösz nem,időre megyek tudod.
-Tudom.-kísértem ki Davidot a teraszra.
-Szeretlek húgi!Ne haragudj rám!
-Ugyan,hogy tudnék rád egy percnél is tovább haragudni?!
-igaz ez lehetetlen.Mert teljesen elragadó vagyok meg persze vicces és mindenekelőtt helyes..-sorolta nevetve.
-És egy cseppet egoista is vagy nem gondolod?-röhögtem el magam én is.
-Lehet,de a lényeg,hogy újra látom a gyönyörű mosolyodat.Vigyázz magadra és hívj,ha bármi baj vsn,meg akkor is,ha nincs!
-Oké!Te pedig érezd jól magad!
-Az meglesz!-kacsintott rám,miközben huncut vigyorra húzta a száját.
-Annyira azért ne,hogy a világ másik oldalán egy mini David Luiz várjon vissza!
-Hahaha!Na látod ezt az Amyt szeretem én.-adott két puszit az arcomra.-Szólnál Nandonak,szeretnék vele négyszemközt beszélni!
-Igen,persze!-mentem be Fernandoékhoz.-Nando David odakint vár!
-Mit akar?
-Nem tudom,csak menj!
-Rendben!Itt maradsz addig Norával?
-Ez kérdés volt???
Miután beszéltek pár szót Davidért megérkezett a taxi.Mindhárman mégegyszer elköszöntünk tőle,aztán visszamentünk az immáron David mentes házba.Ami fura volt.Hiányzott a bátyám.Meg hát akármennyire is bírtam Nandot akkor is még alig ismertem.Nem feltételeztem én róla semmi rosszat,egyszerűen túlzottan paranoiás voltam a velem megtörtént ügyek miatt.
-Mit mondott neked David?-érdeklődtem mikor már csak ketten voltunk az ebédlőben,Nora időközben bement tévézni.
-Csupán annyit,hogy vigyázzak rád!
-Értem....
-Nagyon aggódik érted,mindeközben furdalja a kíváncsiság,tudni akarja,hogy mi történt veled..és bevallom ezzel én is így vagyok.Tudom nehéz a múltat felidézni,de muszáj lenne.Ha elmondod megkönnyebbülsz hidd el!
-Ne kezd te is kérlek!Azt hittem te megértesz...
-Megértelek...de jobb lenne,ha tudnám,miért vagy ilyen.Segítenék neked!
-Nekem nincs szükségem segítségre!-kiabáltam aztán felrohantam a szobámba és becsaptam magam mögött az ajtót,de Nando rögtön utánnam sietett.
-Dehogynem!nekem elmondhatod bármi is az,én szívesen meghallgatlak!
-Törődj a magad dolgával!Inkább foglalkozz a gyereked anyjával,akit egyáltalán nem érdekeltek!Még csak meg sem látogat titeket!
Amikor ezt kimondtam Fernando arcáról végleg eltűnt a nyugodtság.A szemében idegesség csillogott.Hirtelen meglehetősen furán kezdett viselkedni.
-Ez övön aluli volt Amy!Akármi is történt veled megérdemelted!-vágott vissza és ezúttal ő csapta be azb ajtót.
Sírva rogytam le az ágyamra.Rájöttem,hogy talán túl messzire mentem,valószínűleg nem kellet volna azt mondanom.Hiszen ő tényleg csak jót akart,de amilyen ügyes vagyok azt az egyetlen embert is sikerült eltaszítani magamtól akivel igazán szerettem lenni.A legszörnyűbb pedig az volt,hogy igaza volt Fernandonak mindenben,de főleg az utolsó mondatában.Megérdemeltem...de abban is biztos voltam,hogy Nando sem ok nélkül kapta a sorstól azt,amit megemlített nekem.Egyszóval minden megváltozott,attól a perctől fogva mikor megbántottam többé nem szólt hozzám.Utált,ahogy egy kicsit én is őt....Bár én a szívem legeslegmélyén bíztam a bocsánatában....
Evanescence:Forgive me
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése