Az életem fenekestül felfordult a Daviddal való találkozás után.Stúdióba jártam,dalokat írtam,klippeket forgattam,koncertjeim voltak és dedikálásaim,többé egy perc nyugtom sem volt.Híres lettem.Megszámlálhatatlan mennyiségű rajongóra tettem szert,akik nélkül már egy lépést sem tudtam megtenni,ráadásul még turnéim is voltak.Az álmomat élhettem,ami valóban fantasztikus volt,csakhogy ez nem volt elég a boldogsághoz,mert egyedül voltam.Annak ellenére is,hogy kibékültem Sarával és Nandoval.Sarával sok időt töltöttünk együtt,de nem volt olyan mint azelőtt,évekig éreztem feszélyezve magam mellette.Fernando pedig semmibe vette azt,amit telefonon kértem tőle,hiszen továbbra is írt nekem.Hónapokig nem reagáltam a leveleire,de aztán végül neki is megbocsátottam.De a koncertjeim,meg a különféle feladataim miatt csak pár sorban tudtam válaszolni Fernandonak,vagy még úgy sem.Ezt bántam a legjobban.Baromira hiányzott Nando,és hiába telt el annyi év én még mindig szerettem őt.Minden egyes szerelmes és szakítós számom róla szólt,más témában nem is nagyon tudtam dalt írni.Éppen ezért nehéz is volt megalkotni a 2010-es Világbajnokság zenéjét,a Waka wakát,de három átvirrasztott éjszaka után elkészültem vele,így hát pakolhattam a holmijaimat Dél-Afrikába.Már a bőröndömbe rakosgattam a ruháimat mikor kopogtak az ajtómon,azt hittem Sara jött segíteni nekem,ahogy megígérte,de az ajtóban egészen más valaki állt.
-Hát te mit keresel itt Fer?-kérdeztem furán.
-Téged nem elég nyilvánvaló?!Beszélnünk kell.Bejöhetek?
-Gyere!-irányítottam beljebb.
-Szép nagy házad van,szerintem nagyobb mint az enyém.-idézte fel a szavaimat nevetve,de én ezt cseppet sem találtam viccesnek.
-Ha gúnyolódni jöttél,akkor tudatom veled,hogy ott ahol bejöttél ki is mehetsz!
-Hé nyugi már!Van pár dolog,amit el szeretnék mondani neked.
-Oké..hallgatlak!
-Nézd Shakira,amúgy hívhatlak még így vagy ez a név már csak a közönségé!?
-Nando kérlek a lényeget,ha lehetne!
-Rendben.Fél éve nem írsz nekem,vagy ha igen két mondatban elintézed,aztán csá!Az oké,hogy nincs sok időd mert híres vagy,de én is az vagyok,hetente egy oldalt le tudok firkálni neked,de te nem....Miért?
-Nando rengeteg a dolgom,több mint hinnéd!Tényleg nem mindig tudok időt szakítani erre!
-Ez hülyeség!Tudod nekem valaki egyszer azt mondta,hogy ez egy rossz kifogás!És igaza volt!-kiabálta,majd pár perc múlva lehiggadt és ismét megszólalt,ezúttal jóval kedvesebben.-Isa figyelj rám!Én nem tudom mi történt veled,de amióta a nagy színpadon vagy nem látlak őszintén mosolyogni...Nem ilyen lányt ismertem meg benned,megváltoztál nem tetszik nekem ez az új kemény Shakira.Te nem vagy ilyen,hiába próbálod ezt megjátszani,én nem veszem be,ismerem minden rezdülésed és azt is tudom,hogy most bánt valami.Mégpedig,hogy egyedül vagy ebben a baromi nagy épületben.....igazam van?-kereste a pillantásomat Fernando,de én nem néztem a szemébe.
Csak bőszen bólogattam és vártam,hogy mi következik ezután.
-Tudom milyen szar ez az érzés,de ezen könnyen segíthetek.Szeretlek,már nagyon régóta és tudod unom már,hogy nem látlak,unom,hogy mindig írok neked,de te sosem válaszolsz,de amit a legjobban unok az az,hogy már vagy 3 éve teperek érted,te viszont semmi jelét nem mutatod annak,hogy érdekelnélek.Meguntam ezt az egészet.Elegem van,tovább kell lépnem.Így hát most utoljára kérdezem meg,akarsz még velem járni,vagy húzzak el,ahogy te mondanád a fenébe?
Nando válaszút elé állított,amire nem számítottam.Sokáig nem is tudtam megszólalni...csak gondolkodtam.Szívem szerint a nyakába ugrottam volna,de az eszem megállított.Előttem lebegett Sara és Nando,ezáltal pedig másképp láttam mindent.
-Én is szeretlek!De nem tudok megbízni benned azután,hogy lefeküdtetek Sarával!
-A rohadt életbe már!Shakira értsd meg,hogy ezer éve volt és nem jelentett nekem semmit,téged szeretlek!Mikor fogod fel végre,hogy nekünk az a jó,ha együtt vagyunk!?
-Igazad lehet.Egyszer biztos,hogy túl tudom tenni magam Sara szavain és megértem azt.amit mondtál,de nem most.Nekem ez túl korai lenne,félnék,hogy te és Sara újra....Ezzel a féltékenységgel pedig nem működne a kapcsolatunk.Sajnálom,tényleg ne haragudj!Ne légy szomorú miattam,akármilyen lányt megkaphatsz,olyat aki jó lesz hozzád és megérdemel téged!
-De nekem nem akármilyen csaj kell,hanem TE!-mutatott rám.-Viszont úgy tűnik ez a hajó már elúszott!
-Nem úszott el.Csak szükségem van még pár hónapra,talán egy évre,hogy újra bízni tudjak benned!
Ahogy ezt kimondtam Nando arckifejezése komor lett és csalódott.Nem hitte el.....
-Bizony nagy kár!-helyeseltem.
-Bocsáss meg,viszont már legalább 5 évet áldoztam rá erre a kapcsolatra,de egyszerűen nem jutottunk előre.Most pedig még úgy se fogunk.Tovább kell lépnem,ahogy neked is..Bár ne ezt mondtad volna,na de mindegy...Szóval akkor már megyek is,ezúttal véglegesen!-mondta,de továbbra is ott ült a kanapémon,jó közel hozzám.
Sokáig voltunk így,csak néztük egymás szemébe,aztán egyszer csak Nando közel hajolt hozzám és nyomott egy puszit az arcomra.
-Akkor viszlát El Nino...ismét!
-Viszlát Shakira!Ne aggódj ez volt az utolsó alkalom,hogy megzavartam az életedet,ígérem többé nem látsz!-biccentett,majd pont mint 3 évvel azelőtt kisétált az ajtómon.
Sírva ültem le az ágyamra,már tudtam,hogy Nando nem fog visszatérni és arra is rájöttem,hogy írni sem fog többé.Hiányzott,már magam sem értettem azokat a dolgokat,amiket mondtam.Rossz kifogás volt,az igazság az volt,hogy szerettem,de ezt még saját magamnak sem mertem bevallani.
-Úristen Isa!Mi a baj?Miért sírsz?-jött be Sara aggodalmasan a lakásba.
-Semmi..Csak itt járt Nando és lezártuk kettőnk dolgát,de jól vagyok.-mosolyodtam el nagy nehezen,de a könnyek továbbra is patakokban folytak le az arcomon.
-Isabel!Istenem te hülye vagy,egyszerűen nem vagy normális!Nem hiszem el,hogy elküldted,amiatt a kis incidens miatt!
-Pedig ezt tettem!Azt hittem neked jelentett valamit,legalábbis azt mondtad!
-Basszus dehogyis!Valamit nagyon félreértettél!
-Hát akkor valóban jó nagy hülye vagyok!Na,de most már nem számít,úgy is egyedül halok meg!Nandoval amúgy sem működött volna a kis afférotok miatt,úgyhogy mindegy is!Egészségünkre!-mondtam elkeseredetten és ráhúztam az előttem lévő pezsgős üvegre.Már minden mindegy volt...Az ég világon semmi nem érdekelt ezután......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése