15.rész

Négy hét elteltével Sarát hazaengedték a kórházból.Úgy terveztem,hogy én is vele leszek,mikor végre kiszabadul a fehér kórteremből,de az előző esti műszakom annyira kifárasztott,hogy elaludtam.Mikor felébredtem azonnal tárcsázni akartam Sarát,hogy elnézést kérjek tőle,amiért nem voltam mellette,de épp ekkor kopogtak az ajtómon és miután kinyitottam megláttam Sarát.
-Sajnálom,hogy nem mentem el...én csak...-kezdtem el magyarázkodni,de Sara félbeszakított.
-Semmi gond húgi!Úgyis szerettem volna veled beszélni négyszemközt.
-Oké gyere be!
Miután helyet foglaltunk a nappali kanapéján érdeklődve néztem a nővéremre.Kíváncsi voltam arra,hogy mit akarhat.
-Mielőtt belekezdenék abba,amit igazából mondani szeretnék meg szeretnék köszönni mindent,amit értem és Joséért tettél az elmúlt időszakban,nagyon hálás vagyok ezért.
-Ugyan Sara,te a testvérem vagy!Ez természetes!
-Nem érdemeltem meg ezt hidd el.Nagyon sajnálom,kérlek bocsáss meg nekem.Fiatal voltam.és hülye!
-Sara mi a fenéről beszélsz?-bámultam rá értetlenül.
-Csak hallgass végig!Dani elmesélte,hogy szakítottál Nandoval...miattam.Elég ramatyul érzem magam emiatt,és tulajdonképpen ezért vagyok itt.
-Nem értelek,eddig ellenezted a kapcsolatunkat!
-Tudom,de amikor Dani megemlítette,hogy mennyire szeretitek egymást és,hogy  mindegyikőtöknek borzasztóan hiányzik a másik...na meg hát szó esett a levelezésetekről is.Rájöttem,hogy szörnyen viselkedtem Fernandoval és legfőképpen veled.Most is,de leginkább a múltban....Fernando meg fog ölni,hogy beszélek neked erről,de nem érdekel állok elébe!
-Szóval valóban van valami,amiről nem tudok!Jól van Sara,gyerünk had halljam!
-A 18. szülinapi bulim volt,amin elég jól berúgtam,de nemcsak én,Torres sem volt teljesen józan.Aznap éjjel valahogy összekeveredtünk Nandoval és...hát..szóval..érted...ööö...
-Nem,nem értem!Mondd ki!Lefeküdtetek?
-Igen suttogta lehajtott fejjel.
-Nem hallottam!
-Igen...lefeküdtünk.-felelte kicsit hangosabban.
Egész addigi életemben nem voltam még olyan csalódott,mint akkor.A két legfontosabb ember az életemben hazudott nekem.Egyszerűen nem tudtam elhinni,hogy ezt tették.Leginkább Nandoról volt hihetetlen ezt megtudni...a szerelmemről,akit én a teljes szívemből szerettem kiderült ez.Csalódott voltam,dühös,szomorú és akkor először éreztem magam becsapottnak és magányosnak. Sarára már nem tudtam úgy tekinteni,mint a testvéremre,a támaszomra,sokkal inkább egy áruló jutott róla az eszembe.Többé már nem bíztam meg sem Fernandoban,sem pedig Sarában.Elvesztették a bizalmam,örökre...
-Mikor reggel felébredtünk és ráeszméltünk arra,hogy mi történt Fernando nagyon kiakadt.Közölte velem,hogy ennek nem lesz folytatása,sőt még azt az egy alkalmat is el akarta felejteni.Engem ez borzasztóan bántott,teljesen úgy éreztem,hogy csak kihasznált...Mielőtt Madridba költözött beszéltem vele a dologról...én többet akartam egy éjszakánál.Amikor ezt kimondtam Torres nagyon mérges lett,olyan dühös volt,hogy véletlen kicsúszott a száján,hogy neki te tetszel.Teljesen letaglózott a hír és ekkor bosszút esküdtem Fernando ellen...Nem akartam hagyni,hogy veled is azt tegye,amit velem....Az utóbbi 3 évben,pedig azért nem jelentkezett,mert megzsaroltam azzal,hogy ha még egyszer felhív kitálalok neked arról az éjszakáról.Ezért nem keresett,mert megtiltottam neki..Arra pedig egyáltalán nem számítottam,hogy visszatér egy ilyen kéréssel.Ahogy elmentetek én tudtam,hogy együtt lesztek és ezt nem akartam.Azt hittem veled is ú
gy fog bánni,ahogy annak idején velem...De aztán rájöttem,hogy ti tényleg szeretitek egymást,és még együtt lehetnétek,ha 3 évvel ezelőtt nem szakítalak szét titeket.hát ez az elmúlt évek igazsága,még csak annyit akarok megemlíteni,hogy Ronaldoval sosem feküdtem le,mindvégig Fernandoról beszéltem.Mindent elmondtam és nagyon sajnálom húgi teljes szívemből-törölgette a könnyeit Sara,pedig nem neki lett volna oka sírni.
-Elég vicces Sara,hogy ezek után még a testvérednek nevezel.Vér szerint valóban azok vagyunk,de ettől a perctől fogva semmi más közünk nem lesz egymáshoz.Olyat tettetek Nandoval,ami megbocsáthatatlan!
-Isa rám haragudj,ne Fernandora!Ő nem tehet semmiről,azt az éjszakát leszámítva.Engem utálhatsz,tényleg,de kérlek Isabel bocsáss meg Fernandonak!Komolyan mondom:Ő szeret téged!
-Sara,ha ez így is van én már nem tudok anélkül ránézni,hogy ne ez a dolog jusson eszembe.Sikeresen elcseszted az egész életemet Sara!Most pedig nézz a szemembe!-Sara nehézkesen felemelte a fejét és rám szegezte az élénkzöld szemeit.-Azért szakítottam Fernandoval,mert TE kómába estél.Itt akartam maradni veled és úgy viselkedni,mint egy igazi jó testvér.Most már látom egy kicsit sem érte meg ezt tenni miattad!El kellett volna mennem Liverpoolba azért,hogy boldogan éljek Nandoval.És talán soha volna meg ezt a kis affért,meg a gonosz kis tetteidet.Jobb lett volna úgy,neked legalábbis biztosan.Tehát most arra szeretnélek kérni,hogy menj el,de ne is gyere vissza!Csinál amit akarsz,nem érdekel!-mondtam ki könyörtelenül és halál komolyan gondoltam.
-Ahogy akarod!De azért tudnod kell,hogy szeretlek!-fogta meg a kilincset miközben vissza nézett rám.
-Ha ezt éreznéd nem csináltál volna ilyet velem!Úgyhogy menj!
Sara elsétált én pedig bevágtam mögötte az ajtót.Az utolsó ember is elment,aki valaha fontos volt nekem.Egyedül maradtam.Már nem volt senkim.Zokogva rogytam le az ágyra,majd dühösen kezdtem csapkolódni és üvölteni.De mi mást is tehettem volna ezután?Magamban elismételtem Sara összes szavát,és mélyen belemerültem az önsajnálatba.Közben elérkezett az az idő is mikor el kellet indulnom dolgozni.A munkahelyem felé menet Fernando hívott,ő is vagy ezerszer elismételte,hogy sajnálja és még ennél is többször hangoztatta,hogy mennyire szeret.De nem érdekelt,őt is elküldtem a fenébe és ugyanazt kértem tőle,mint Sarától.Bár én is tudtam,hogy inkább Sara a hibás mindenért és ebben az egészben Nando is csak egy "áldozat" féleség mégis azt éreztem,hogy el kell taszítanom magamtól.Ezt is csináltam a hatalmas iránta érzett szereteten ellenére.Így hát érthető,hogy könnyekkel küszködve léptem be a szórakozóhelyre.Dina még tett is pár megjegyzést a kinézetemre,de akkor valahogy ez érdekelt a legkevésbé.felvettem a műszakom,kiszolgáltam pár embert,aztán felmentem a színpadra és előadtam a szokásos 5 számos fellépésemet.Mikor végeztem,meghajoltam,végül pedig leléptem az emelvényről és visszaálltam dolgozni.
-Nagyon jól énekelsz,és a mozgásod is páratlan!-jött oda a pulthoz egy szőke hajú 30 év körüli férfi.
-Oh köszönöm!-mosolyodtam el nagy nehezen,és már mentem is tovább.
-Azt hiszem nem értesz!David Rodriguez vagyok,producer!Világhírű énekesnőt faraghatnék belőled,de ahhoz meg kell hallgatnod az ajánlatomat.-rántott vissza.
Meglepetten néztem a pasasra.Életemben először mondott nekem ilyet egy producer,úgyhogy bólintottam és figyelmesen hallgattam.Próba szerencse,nem igaz?