-Szerintem jobb hangod van mint Yolandának.-törte meg a némaságot a focista.
-Hát...köszi,de ez mit sem számít.Yolanda sokkal sikeresebb mint én....-válaszoltam keserűen.
-Ugyan.1-2 szerepe van a madridi színházban,az nem nagy cucc.Még belőled is válhat híres énekesnő!
-Nem hiszem.23 éves múltam,már nem sok esélyem van erre.
-Jajj dehogynem!Az éneklés kortalan,nem úgy mint a foci.Nekem jobb esetben is "csak" 10 évem van,és kész vége vonulhatok szépen vissza.Ráadásul még nem nyertem semmit sem,itt toporgok egy helyben az Atletiben.
-Már nem szeretsz az Atleticoban játszani?-lepődtem meg.
-Szeretek,nagyon is.Imádom a klubbot és a szurkolókat is egytől egyig.Viszont nehéz úgy pályára lépni,hogy én vagyok a legfiatalabb a csapatban és ennek ellenére én vagyok csapatkapitány,hatalmas nyomás van rajtam emiatt.Egy személyben vagyok szurkoló és játékos,ez a kettősség pedig kibírhatatlan!Ráadásként jön,hogy Madridban egy lépést nem tudok úgy megtenni az utcán rajongók és fotósok nélkül...Félre ne érts,minden egyes rajongómat becsülöm és tisztelem,de néha már túl sok ez a nagy felhajtás körülöttem.Te is tudod,hogy nekem szükségem van magánszférára,de ezt otthon nem kapom meg!
-Erre csak egy megoldás létezik,igazolj el!Tudom,hogy az Atletico a szíved csücske,de muszáj menned mert ha most nem lépsz akkor Madrid előbb-utóbb "megfojt"!Lépned kell!Keress egy olyan ajánlatot ami tetszik és menj!Gyerünk próbálj ki valami újat!
-Azt hiszem igazad van!Ezt kell tennem!Felhívom az Atletico tulajdonosát és beszélek vele az átigazolást illetően!
-Szuper!Majd mondd meg,hogy döntöttél!
Fernandoval egy óra beszélgetés után indultunk vissza Yolandáék nyaralójába.A ház üres volt,ennek Fer annyira megörült,hogy rögtön kipróbálta a medencét,annak ellenére,hogy Yolanda megtiltotta nekünk ezt.
Addig én átöltöztem és elkezdtem kifosztani Yolanda konyhaszekrényét.
-Hé Vízimanó!Kérsz egy kis kekszet?-ültem le a medence szélére.
-Persze!-úszott a medence széléhez és kivett két kekszet a dobozból.
-Ízlik?
-Ahamm...dobj még egyet!
-Tessék!-adtam a kezébe,mire Nando huncut mosolyra húzta a száját és berántott a vízbe.-Ezért még megöllek!-kiáltottam nevetve miután feljöttem a víz alól.
Itt kezdődött a végeláthatatlan hülyülésünk Nandoval.m A medencébe ugráltunk,versenyt úsztunk majd Fernando felvett a nyakába.Újra és újra megismételtünk mindent és közben rengeteget röhögtünk.Úgy éreztem magam mint 17 éves koromban amikor ugyanezt csináltuk titokban a szülei kertjében.Borzasztóan jól éreztük magunkat és ha rajtunk múlt volna akkor reggelig ott pancsolunk,de mikor meghallottuk Yolanda hangját amint kiszáll egy taxiból Diegoval rögtön befutottunk és bezártunk magunk mögött az ajtót.Nem lett volna jó,ha Yolanda megtudja a kis éjszakai fürdőzésünket.....
-Nando menj fel majd én kinyitom nekik az ajtót!
-Várj egy kicsit felviszek valamit!-kotorászott a konyhában miközben én magamra kaptam a köntösömet.
-Csengettek,irány fel!Azt kell hinniük,hogy aludtunk!Menj már!
-Tudom,sok sikert!A szobában várlak siess!
-Oké!-suttogtam és kinyitottam a bejárati ajtót.
-Szia!Hol voltál ennyi ideig már legalább 5 perce várunk rád!Legközelebb nem adom Fernandonak a kulcsot!-háborgott a szőkeség.
-Aludtunk,úgyhogy először nem hallottuk,hogy kopogtatok,bocsi!-hazudtam álmosságot színlelve.
-Értem!-bólintott furán.-De miért vizes a hajad?
-Mert megmostam.De most ha nem bánjátok visszafekszem,nagyon fáradt vagyok!-"ásítottam"
-Menj csak!-mondta Yolanda én meg gyorsan felszaladtam a szobánkba.
-Fernando hol vagy?-tapogatóztam a sötét szobába,de sehol sem találtam őt.
-Az erkélyen!-válaszolta halkan és már ott is termettem mellette.-Na,hogy ment bevette az alvós sztorit?
-Be ám!Mit zabálsz már megint?-kérdeztem mikor láttam,hogy tele van a szája.
-Gondoltam Yolandát nem zavarná,ha megennénk a kedvenc csokiját!-nevetett fel.
-Rossz vagy!-ültem le mellé. és törtem egy darabot a csokiból.
-Tudom.Hoztam hozzá Mojitot önthetek neked is?
-Hogyne ne sajnáld!
Nando töltött a poharakba majd miután koccintottunk mindketten kiürítettük a tartalmát.
-Mielőtt elmentünk a buliba mit akartál mondani a csókról?
-Azt,hogy nekem sem volt közömbös az a dolog...
-Akkor jó.Figyelj muszáj elmondanom,hogy én kezdek érezni irántad valamit,de az nem barátság!-vallotta be őszintén.
-Ezzel én is így vagyok!
Beállt köztünk a kínos szótlanság.Fernando idegesen babrált az ujjaival,én a kezemben lévő üres poharat tanulmányoztam,pedig semmi érdekes nem volt rajta.
-Akkor most mi lesz?-kérdezte pár perccel később.
-Nem tudom fogalmam sincs.
-Talán megpróbálhatnánk együtt?
-Igen...lehet.
A telihold megvilágította Nando szeplős arcát,ami egyre közelebb volt a számhoz,és a végén ismét megcsókolt.Ugyanaz az érzés kerített hatalmába és most már nem türtőztettük magunkat.Az első csók után jött a második,aztán egyre több és több.Mire feleszméltem már a nagy francia ágyban voltunk és a köntösömnek már nyoma sem volt.
-Nando szabad nekünk ezt?-húzódtam el tőle egy pillanatra,bár elég nehezemre esett.
-Nem hiszem...túl gyorsan vágtunk ebbe bele,de ettől függetlenül akarom...nagyon.
-Én is.-tapadtam az ajkaira miközben beletúrtam a vizes hajába.
mindketten tisztába voltunk a tettünk következményeivel,de valahogy egyikönket sem érdekelte.Általában az eszemre hallgatok,de akkor a szívem szerint cselekedtem,és tudtam,hogy jól tettem.Egy percig sem bántam meg,hogy megtörtént.
-Nem volt igaza Yolandának!-mondtam miközben eszembe jutottak Yolanda szavai.
-Ennek örülök!-ölelt magához,aztán elszenderedtem a mellkasán.
tetszett.:D<3
VálaszTörlésÖrülök:)<3
VálaszTörlés