6. rész

Ha nehezen is,de elhúzódtunk egymástól.Mindketten zavarban voltunk,nem mertünk egymásra nézni.
-Ez nagyon aranyos volt!-dobálta idétlenül hátra a világosszőke loboncát Yolanda,látszott rajta,hogy ez a kis jelenet nem nagyon tetszett neki,az arckifejezése pedig egyértelművé tette számomra,hogy féltékeny.
-Ti nem vagytok éhesek?-kérdezte Diego
-De-vágtuk rá egyszerre Nandoval.
-Rendben,akkor kihozom ide a kaját.Srácok ti üljetek le,majd Isabel segít nekem.-jelentette ki Yolanda ellentmondást nem tűrő hangon,így hát vele mentem a konyhába akaratom ellenére is.
Egy darabig nem szóltunk semmit,csak a különböző ételeket tettük rá a tányérokra.Már kezdtem furcsálni,hogy nem tesz rám semmiféle megjegyzést,amikor erősen megfogta a karom és berántott egy szobába.
-Na ide figyelj kisanyám!Nehogy azt hidd,hogy most aztán nyeregben vagy,mert Fernando barátnője vagy!Nem,nem ilyesmiről szó sincs!Mivel Fernando még mindig szeret engem,biztos vagyok benne,hogy a nyaralás végére már ismét olyan átkozottul szerelmes lesz belém,hogy bármit meg vesz nekem amit csak akarok!
-Először is,Nando és én nagyon boldogok vagyunk együtt,és nem fog visszamenni hozzád,ezt garantálom!Másodszor pedig mi az,hogy Nando mindent megvesz?Neked csak a pénze kell és sosem szeretted,igaz?-háborodtam fel,ami abszolút jogos volt.Azért egy kicsit örültem is,mert Yolandát nagyon zavarta a tény,miszerint én vagyok Fernando kedvese.Persze mi ketten tudtuk Nandoval,hogy ez csak kitaláció,de akkor is jó volt látni Yolanda irigy pillantásait.
-Igaz,hát most miért hazudjak?Még csak nem is helyes,nézd meg tiszta szeplő és ráadásul az ágyban sem olyan jó mint Diego...Viszont neki nincs annyi pénze,mint Torresnek,így hát muszáj visszaszereznem!Nyugodtan elmondhatod neki úgysem hiszi el,hiszen mint mondtam még mindig szeret!
-Nem fogod visszakapni!!Én is a képben vagyok,ha nem tudnád!
-Ugyan.Majd pont te leszel akadály számomra!Emlékezz csak vissza Ricardora....-vetett rám egy lesajnáló pillantást.
Mérhetetlenül nagy dühöt éreztem,mindig is tudtam,hogy Yolanda egy álnok kígyó,de hogy ennyire,azt nem gondoltam volna.Minden szava fájdalmat okozott nekem,de az utolsó mondatánál elszakadt nálam az a bizonyos cérna.Nem bírtam tovább.Ez túl sok volt nekem.Sosem voltam az erőszak híve,de akkor muszáj volt lekevernem egy pofont Yolandának.Mindig is tudtam,hogy megérdemli,de sosem tettem meg.Tovább már nem bírtam türtőztetni magamat,meg kellett tennem,és baromi jól esett!
-Csináld csak!Nem fáj és nem is igazán érdekelsz!-röhögött a képembe,majd visszament a teraszra,de én nem követtem.Inkább felszaladtam az ideiglenesen szobánkba,muszáj volt kicsit egyedül lennem.A gyűlölet csak úgy forrt bennem,borzasztóan ideges voltam.Persze nagyon sajnáltam Nandot,mivel ilyen hülye liba volt a barátnője.Láttam Fernandon,hogy ő tényleg nagyon szerette őt,ezért volt olyan borzalmas amit Yolanda mondott.Ez nagyon szemét dolog volt tőle,egészen addig nem hittem,hogy léteznek olyan emberek,akiknek csak a pénz számít,de tévedtem.Yolanda pedig tényleg bármit képes megtenni a pénzért...
-Szia miért nem jössz le enni?-jött be Fernando
-Mert nem vagyok éhes.....
Fernando furcsán nézett rám,észrevette,hogy valami nem oké velem,ezért becsukta az ajtót és leült mellém.
-Még mindig azért vagy ideges,mert itt van Yolanda?Vagy esetleg történt valami amiről én nem tudok?
-Mindkettő,de perpillanat inkább a második...Valóban történt egy-két dolog....
-És mi az?
Nagyot sóhajtottam,majd elmeséltem Nandonak a konyhai incidenst.Láttam rajta,hogy elkeseredett és nagyon csalódott.Nem tudta,hogy kezelje ezt a helyzetet,olyan hirtelen zúdítottam rá mindent,hogy percekig nem tudott szóhoz jutni.
-Csak a pénzem kellet neki!-mondta miközben az arcát a két keze közé temette.-Akkora barom vagyok,hogy egyszerűen nincs rá szó!

-Jajj Nando nem vagy az!-simogattam meg.
-Dehogynem!Hogyan dölhettem be neki?Hogyan hihettem el,hogy szeret?Minden szava és érintése egy nagy hazugság volt,és én 1 évig éltem így!Érted?
-Ez borzalmas,de most nem szabad elgyengülnöd!Meg kell neki mutatnunk,hogy boldogok vagyunk!
-De én rohadtul nem vagyok az!-kiáltott fel,aztán elfeküdt az ágyon és némán meredt a plafonra.
-Tudom,de nem szabad feladnod!Ne add meg neki azt az örömöt,hogy szomorúnak lásson!Muszáj eljátszanod csakis magad miatt!
-Nem fog menni!Magam miatt minek csináljam,már nem számít,egy hatalmas lúzer vagyok,akit kihasználtak!
-Akkor csináld meg miattam!Mindig is az volt az egyik vágyam,hogy bebizonyítsam Yolandának,hogy vagyok olyan jó mint ő!És most itt van erre a lehetőségem,de ha elcseszed akkor Yolanda végleg elkönyvel egy vesztes balféknek,akinek sem a karrierjében,sem pedig a szerelemben nincs szerencséje.Ezt pedig nem akarom!
Nando felült és gyönyörű barna,szinte fekete szemével pásztázott engem,majd bólintott egyet és megölelt.
-Csak érted teszem meg!-suttogta a fülembe.
-Köszönöm!
Felhúztam Fernandot az ágyról letöröltem az arcáról azt az egy kósza könnycseppet,ami véletlen gördült ki a szeméből,aztán megfogtam a kezét és elindultam vele le a lépcsőn.
-Most én beszélek,te pedig bármit mondok helyeslően bólintasz rendben?
-Nem tudom....jó ötlet ez?-bizonytalanodott el.
-Igen,csak bízz bennem!
-Oké!
Amikor leértünk helyet foglaltunk az asztalnál,ebéd közben pár elég felszínes dologról esett szó,ezért elég unalmas volt a kajálás.
-Estére mi a tervetek?-érdeklődtem miközben megettem a tányéromon maradt utolsó hús darabot.
-Arra gondoltam,hogy beülhetnénk Barcelona egyik neves éttermébe,utána hazajöhetnénk és kártyázhatnánk,vagy valami ilyesmi!-ismertette a programot,mire fintorogva néztem rá.
-Ez jó kis program,ha 60 éves vagy!Szerintem menjünk el bulizni,tudok itt egy jó helyet!
-Én nem vagyok oda a bulikért ..Mi Fernandoval sosem jártunk ilyen helyekre.
-Ami nagy kár volt.Ugyanis én imádok táncolni és a zenét is kedvelem.Isával mi nagyon sokat szoktunk bulizni!-mondta Nando és ezúttal minden szava igaz volt.Tini korunkban ugyanis rengeteget jártunk együtt szórakozni.
-Szóval akkor benne van mindenki?Diego?
-Felőlem oké!
-Te Nando?
-Ez kérdés volt?-nevetett fel.
-Hát Yolanda bocs többség dönt,úgyhogy este buli.-jelentettem be mosolyogva.

-Nem baj!-próbált jó képet vágni a dologhoz.Itt egy kicsit megesett rajta a szívem,hiszen szegény Yolanda még csak nem is sejtette,hogy mi vár rá az este...