-Isa minden rendben?Jobban vagy?-kérdezte Nando aggodalmasan.
-Igen kösz,egy kicsit mintha jobb lenne..Dani meséld el mi történt!
-Rendben,de nem mindenre emlékszem a balesetből,leginkább csak arra ami előtte volt.Este bulizni készültünk Saraval kettesben,Josét a szüleimhez vittük.A buli nagyon jó volt,jól szórakoztunk.3-kor indultunk haza.Már majdnem a házunkhoz értünk,amikor a kereszteződésből kikanyarodott elénk egy kamion...reflexből elrántottam a kormányt,de a kamion még így is belénk jött...ezután csapódtunk a szalagkorlátnak.És itt minden kiesett.Az orvosok azt mondták,hogy a kamionsofőr pár karcolással megúszta az egészet.Ő volt a hibás,de mégis ő járt a legjobban...
-Édes Istenem!Ez szörnyű lehetett!Dani ne haragudj,hogy ilyet kérdezek tőled,de kérlek őszintén válaszolj!Ittál?
-Csak egy pohár sört,semmi mást!-vallotta be őszintén.
-Te vagy a hibás,amiért Sara ott fekszik!Az egésznek te vagy az oka!Bárcsak te lennél ott Sara helyett megérdemelnéd!-üvöltöttem sírva.
Dani bűnbánó arccal nézett rám és szó nélkül tűrte az ordítozásomat.Nando eközben folyamatosan nyugtatgatott,ami nagy nehezen sikerült is neki.
-Elnézést,önök Sara Mebarak hozzátartozói?-lépett mellénk egy fehér köpenyes orvos.
-Igen.-válaszolta helyettünk Nando.
-Sajnálatos módon Sara kisasszony nagyon rossz állapotba került.Olyan súlyosan beverte a fejét,hogy kómába esett.A műtéttel megpróbáltuk elkerülni ezt a helyzetet,de nem sikerült.
Mikor ezt a doktor kimondta elvesztettem a tűrőképességemet és keserves zokogásba kezdtem miközben egyre csak szidtam Danit.Fernando gyorsan bocsánatot kért a viselkedésem miatt Danieltől,aztán ugyanilyen tempóban haza is vitt és befektetett az ágyba.
-Minden rendben lesz hidd el!Sara nagyon erős lány túl fogja élni!Ne aggódj!-puszilt bele a nyakamba,mire egy halvány mosoly suhant át az arcomon.
-Legyen úgy,ahogy mondod!
-Így lesz!
*****************************************
A napok ezek után teljesen egybefonódtak.Reggel és este Nandoval voltam Napközben pedig a kórházban,hol Saránál,hol Daninál,akinek időközben megbocsátottam,a rendőrségen egyébként nem derült ki azaz egy pohár sör,úgyhogy többek között ezért is álltam vele szóba újra.Egy hét után elszállították őket a kis fuenlabradai kórházba,így hát Nando segítségével visszaköltöztem vele együtt a régi lakásomba.Egyik délután mikor hazaértem a még mindig kómában lévő Sarától,Nando a konyhában szorgoskodott,így addig én pár percre lepihenhettem a kanapén.Unottan kapcsolgattam a TV-t,semmi érdekeset nem találtam benne egészen addig,amíg rá nem bukkantam az egyik sportcsatornára,ahol egy Liverpool meccs ment.Rögtön eszembe jutott Nando eligazolása a Liverpoolba,amit a történtek miatt elfelejtettem.
-Nando mi lesz Liverpoolal?-szaladtam ki hozzá a konyhába idegesen.
-Nem tudom.Kértem még egy pihenőhetet az edzőtől,Beniteztől,amit meg is engedett...Viszont ezután fogalmam sincs mi lesz.El szeretném intézni valahogy azt,hogy ne kelljen elmennem Liverpoolba.-közölte,miközben elém tette a vacsorámat.
-Nem Fernando,azt nem teheted!Neked Liverpoolban van a helyed!
-De nem akarlak itt hagyni egyedül ebben a rossz helyzetben!
-Nem leszek egyedül,ha baj van Dani segít nekem,de nem lesz!Velem minden oké lesz!Inkább törődj magaddal!Menj el Liverpoolba!
-Nélküled?-kérdezte meglepetten.
-Nélkülem...Jobb lesz neked így.Sara és José mellett van most a helyem,szükségük van rám!Ha ez az egész nem történt volna meg veled mennék,de így nem tehetem.Arra pedig bármennyire is szeretném nem kérhetlek,hogy maradj velem,mert azzal tönkretennéd a karriered,ahhoz pedig túl tehetséges vagy!-mondtam ki nagy nehezen.Nando arckifejezése eltorzult és apró könnycseppek jelentek meg a szemében,szörnyű volt látni,hogy megbántottam,de nem csak őt,hanem magamat is.
-Féltem,hogy ezt fogod mondani,éreztem,hogy ez lesz!Sajnos ez a helyes döntés.Tudnod kell,hogy ha te nem jössz velem én boldogtalan leszek....és a csapatban sem fogok tudni úgy teljesíteni ahogy szeretnék...
-Ez butaság!Tudom,hogy ügyes leszel,sok gólt fogsz lőni,és a szurkolók is nagyon fognak szeretni.Pár hét múlva elfelejtesz,hidd el nekem!
-Nem foglak és elég rosszul esik,hogy azt feltételezed rólam,hogy elfelejtelek!
-Ne haragudj!
-Semmi.....Megígérem,hogy minden gólomnál rád fogok gondolni és minden egyes találatomat neked fogom ajánlani!
-Én pedig megígérem,hogy minden meccsedet megnézem!
Szomorúan bámultuk egymást Nandoval,aztán Fernando egy hosszú szenvedélyes csókot nyomott az ajkaimra,ezzel pedig örökre belopta magát a szívembe.
-Nem egészen így akartam ezt a kapcsolatot!-húzódott el tőlem.
-Én sem...de a sorssal nem tudunk szembeszállni.
-Sajnos nem!-bólogatott.
-Szerintem jobb lesz,ha most elmész!
-Lehet!Vigyázz magadra Shakira és Sarára is.Bármikor hívhatsz,számíthatsz rám attól függetlenül,hogy nem leszek itt!
-Te is El Nino!Szeretlek és köszönöm!
Dettó!-mosolyodott el halványan,majd még egyszer utoljára megcsókolt és magához ölelt.Aztán gyorsan összepakolta a cuccait és szó nélkül távozott az ajtómon.Egy részem megszűnt létezni.Hatalmas űrt hagyott bennem,már akkor hiányzott.Az életem pedig csak ekkor dőlt romba igazán....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése