12. rész

Augusztus közepéig nyaraltunk Ibizán Nandoval.Jó volt édes kettesben eltölteni pár hetet pihenéssel,bulizással és a jövő tervezgetésével.Olyannyira jól éreztük szórakoztunk,hogy sikerült elfelejtenem a vitatkozásomat Saraval,de amint Madridba értünk újra eszembe jutott az egész.
-Még csak fel sem hívott!Ennyire nem érdekelheti a saját húga?!-szólaltam meg elkeseredve mikor bementünk Nando házába.
-Ő Sara,ne várj tőle sokat!-vetette oda Fernando,majd nekiállt pakolni a nagy karton dobozokba.
-Elegem van ebből!Folyton marjátok egymást,akár ok nélkül is!Pár éve még jól megvoltatok egy légtérben,el tudtatok beszélgetni meg stb.De Sara 18. szülinapi bulija után minden megváltozott!Mi a franc történt azon a bulin?-estem neki Nandonak miután felidéztem az emlékeket.
Fernando idegesen nézett rám,egyértelművé téve ezzel azt,hogy valóban van valami amiről nem tudok.
-Semmi nem volt!-rántotta meg a vállát,majd elfordult tőlem.
Természetesen láttam rajta,hogy hazudik,de az is feltűnt,hogy akármi is volt nem szívesen beszélne róla,így inkább nem faggadtam és én is hozzáláttam a pakoláshoz.
-Sara nagyon szeret téged,azért csinálja ezt az egész cirkuszt,mert félt a csalódástól!De egy idő után beleőrül abba,hogy nem tud semmit rólad és fel fog keresni.Ebben biztos vagyok!-mondta pár másodperc után,aztán megölelt és kis csókot nyomott az ajkaimra.
Erre nem nagyon tudtam mit válaszolni,csak elmosolyodtam és folytattam a pakolást.Rengeteg dolgunk volt.Mindent bedobozoltunk,ezután pedig felcímkéztük,hogy tudjuk mi mit tartalmaz.Fárasztó munka volt,még éjjel fél tizenkettőkor is rakosgattam Nando fontos dolgait.Meg se fordult a fejemben,hogy ilyen sok cucc  kell Fernandonak és nekem Liverpoolba.
-Hagyd már abba a pakolást!Holnap is lesz nap!Gyere aludj egy kicsit!
-Jól van!-adtam meg magam,aztán befeküdtem Nando mellé az ágyba,és szinte azonnal elaludtam.
Édes álmaimból hajnalban a telefonom csörgése szakított ki.Mindketten egyszerre riadtunk fel a hangos The pretty reckless zenére,fogalmunk sem volt róla,hogy ki lehet az hajnali négykor.
-Basszus vedd már fel!-nyöszörgött Nando.
-Oké!-tápászkodtam fel álmosan
-Biztos fontos ha ilyenkor hív és most már legalább harmadszorra csöng az a szar!
A  telefonom kijelzőjén egy ismeretlen szám jelent meg ,rögtön arra gondoltam,hogy biztos valami gyerekek szórakoznak,ennek ellenére felvettem.
-Tessék itt Isabel Mebarak!-szóltam bele fáradtan.
-Szia Isa,Dani vagyok!-hallottam meg Dani meggyötört hangját.
Ekkor már rájöttem,hogy nagy baj lehet ha ilyen időpontban hívott.
-Baj van?
-Elég nagy!Karamboloztunk.
-Jézusom!Mi történt?mondj már valamit az Isten szerelmére!Sara hogy van?és te?Veled mi van?
-Én nagyjából megvagyok!Most visznek a madridi kórházba.Sara viszont életveszélyben van,mentőhelikopterrel szállították Madridba,azt mondták az orvosok,hogy azonnal műteni kell!
Teljesen ledöbbentem.A könnyek egyre gyorsabban folytak le az arcomon,egyszerűen nem tudtam megszólalni,hiába akartam,nem ment.Fernando riadtan kikapta a kezemből a telefont és miután beszélt pár szót Danival kinyomta a mobilom.
-Shakira,szerelmem próbálj megnyugodni!-simogatott Nando miközben lágyan suttogott a fülembe.
-Hogy a fenébe tudnék megnyugodni?!A nővérem életveszélyben van!Azonnal vigyél a kórházba,kérlek!
-Megyünk máris!Csak öltözzünk át rendben?!
-Igen.-bólintottam és igyekeztem minél gyorsabban magamra kapni valami ruhát.
Mikor Nando is készen volt beültünk a kocsijába és már indultunk is.A kórház parkolójában Fernando leállította a motort,aztán szorosan magához húzott.
-Bejössz velem?-kérdeztem
-Ez természetes,nem hagylak egyedül ilyen helyzetben!
-Szeretlek!-csókoltam meg.
-Én is!
Az épületbe besétálva Torres látványára rengeteg ember gyűlt körén, aminek ő akkor egyáltalán nem örült.Annak ellenére ugyanis,hogy nagyon szerette a rajongóit Sarat is bírta és őt is megviselte a baleset híre.A körülöttünk összeálló kisebb tömeget végül egy nővér oszlatta fel,aki ezután készségesen megmutatta nekünk Sara kórtermét,ami előtt Dani ücsörgött.Ő sem volt túlzottan jó állapotban.Sebek borították szinte mindenhol.A tekintete zaklatott és kissé zavaros volt,a bal kezén pedig gipszet viselt.
-Most jöttem ki Saratól...bemehettek hozzá!
-Először hallani akarom,hogy volt ez az egész!
-Had szedjem össze a gondolataimat,nem olyan könnyű visszagondolni....addig menjetek be!
-Rendben.
Fernando remegő kezekkel nyitott be Sarahoz,majd előre engedett.Félve lépkedtem a nővérem ágyához,próbáltam felkészülni a legrosszabbra,de a látvány,ami fogadott még a képzelőerőm legsötétebb,legdurvább részeit is felülmúlta.Szörnyű érzés volt látni,ahogy a nővérem tehetetlenül fekszik és gépek tartják életben.Sokkot kaptam és az ájulás környékezett.Biztos vagyok benne,hogy Fernando erős kézfogása nélkül a földre zuhantam volna.abban a pillanatban rájöttem,hogy ez a karambol az egész életemet változtatja meg egy szempillantás alatt.És mit számítottak akkor már a terveim a jövőre nézve?Őszintén semmit.Mert akármennyire is fájt a felismerés tudtam,hogy nem fogom tudni megvalósítani őket....