-Tetszik?-kérdezte Nando mikor beértünk a vendégszobába.
-Igen...itt fogok aludni?
-Aha.
-Szuper.Szerintem nagyobb mint a lakásom!
-Azért ne túlozz!
-Én nem túlzok ez így van!A fürdőt merre találom?
-A folyosó végén jobbra.
-Köszi.Akkor én be is zárkózom oda ha nem baj!
-Csak nyugodtan.
A fürdőszobába érkezve egy hatalmas kád fogadott,aminek nem tudtam ellenállni,muszáj volt kipróbálnom.Egy jó fél óra után azonban meguntam,így hát gyorsan elvégeztem az esti teendőket és lementem a nappaliba Torreshez.
-Mit nézel?-ültem le mellé a kanapéra.
-A Lost-ot,csak most reklám van.
-Sorozat függő vagy!
-Csak ezt az egyet nézem mit akarsz?!-"háborodott" fel.
-Mi a jó abban,hogy olyan sorozatokra fecsérled az idődet aminek sosem lesz vége?!
-Ma lesz a befejező rész,már nagyon várom!-nézett rám izgatottan,mire hangosan felnevettem.
-Te nem vagy normális komolyan mondom!
-Pszt visszakezdődött!
-Akkor én le is fekszem....azért te is aludj majd,különben nem tudsz felkelni reggel!-indultam el a szobám felé.
-Nyugi én tuti fel tudok kelni,ne aggódj!Jó éjt!
-Neked is!
Amikor befeküdtem az ágyba,szinte rögtön elaludtam,ezért reggel frissen és üdén ébredtem.Pár perc alatt magamra kaptam a ruhámat,felkeltem a halvány sminkemet és már rohantam is ki a konyhába reggelizni.Mikor elhaladtam a nappali mellett megpillantottam Nandot.A kanapén feküdt és még javában szunyókált.Mosolyogva megráztam a fejem,majd mellé léptem,és egyszerűen nem bírtam ki muszáj volt a fejére borítanom az asztalon lévő vizet.
-Mi a fene van?-riadt föl az álmából.
-Reggel.-válaszoltam egyszerűen.
-Na és miért öntöttél le vízzel nem tudtál volna normálisan felkelteni?!
-De tudtam volna....viszont ez viccesebb volt!
-Valóban az volt röhög a vakbelem!-tápászkodott fel mérgesen.
-Ne legyél ilyen morcos,nem én mondtam,hogy nézd végig a Lost-ot!Legalább jó vége volt?
-Nekem annyira nem tetszett.
-Látod én mondtam,hogy inkább aludj!Van valami kaja,éhes vagyok?!
-Biztos.Nézd meg a hűtőt!Addig én elkészülök.
-Oké!-mondtam és már el is kezdtem a hűtőben kutakodni.Nem sokkal később a kezembe akadt egy joghurt és miután elpusztítottam,bementem a fürdőbe fogatmosni.Ekkor volt körübelül fél hét,de mivel Nando még mindig nem készült el így hát kényelembe helyeztem magam egy fotelban és néztem ahogy Nando idegesen rohangál fel-alá a házban.
-Miért vagy ideges?
-Nem vagyok ideges egy cseppet sem.-mondta és abban a pillanatban hasra esett egy bőröndben,belőlem pedig ismét kibukott a nevetés.-A rohadt életbe már!Nem hiszem el,elegem van ebből az egész szarból!
-Na most komolyan mi a baj?-ültem le mellé a földre.
-Csak az,hogy nem kellet volna belemennem ebbe az ügybe.Én még nem vagyok kész arra,hogy Yolandával találkozzak.
-Istenem,Nando akkor hívd fel és mond meg neki,hogy a csajod leesett a lépcsőről és eltörte a lábát,vagy mit tudom én hazudj neki valamit!
-Nem Isa ezt nem fogom tenni már csak azért sem!
-De miért?Te se akarsz menni én se repdesek az örömtől,hogy 2 hétig jó pofiznom kéne valami csajnak...szóval nem értelek!Miért mondtad neki azt,hogy elmész ha te neked is csak nyűg!
-Azért mert meg akarom neki mutatni,hogy boldog vagyok nélküle is,és be akarom bizonyítani Yolandának,hogy tovább léptem és nem hiányzik....
-Te nem vagy boldog nélküle?
-Nem...egyedül vagyok ebbe a nagy házba a kutyáimmal és a macskámmal.Nincs barátnőm,aki szeretne,aki megölelne vagy megcsókolna.Magányos vagyok.Megvan mindenem,de mégis boldogtalan vagyok,mert hiányzik az életemből a szerelem.
Nando barna szemének sarkában megjelent egy kósza könnycsepp amit ugyan azonnal letörölt,de attól én még észrevettem.Ekkor nagyon megsajnáltam,késztetést éreztem arra,hogy megöleljem,és miután ezt megtettem elhatároztam,hogy bármi is legyen segíteni fogok neki.
-Ugyan Nando utálom mikor ilyen pesszimista vagy,hidd el nekem találni fogsz magadnak párt és az a lány nagyon szerencsés lesz!És könyörgöm ne legyél elégedetlen,megvalósítottad az álmodat,focista vagy!Mindig ezt akartad.Örülj annak,hogy sikerült,mert én nem tudtam,te viszont igen!Én még így is szívesen cserélnék veled!A szerelmet pedig nem kell erőltetni majd jön amikor jönnie kell!
-Igazad van és köszönöm....Viszont elmondani könnyebb mint betartani!
-Ez így igaz,de meg kell próbálni!Ha szabad megkérdeznem miért szakítottatok Yolandával?Azt tudom,hogy neki lett pasija,de mégis,hogy volt ez?!
-Tudod ez úgy történt,hogy egyik este kicsit előbb értem haza,mert aznap volt az évfordulónk,így kimenőt kaptam az edzésről.Mikor hazaértem Yolanda és a kollégája,Diego a közös ágyunkban hancúroztak...Nem hittem a saját szememnek,még bíztam abban,hogy ez valami félreértés,de ekkor elém állt Yolanda és közölte,hogy sajnálja,de már nem szeret...Összepakolta a cuccait és elment,én pedig teljesen kiborultam.Akkor akartam eljegyezni.....-idézte fel a fájó emlékeket Nando.
-Ez szörnyű!Nagyon szemét volt veled,de ne keseregj tovább,állj fel és induljunk!Gyerünk játszuk el a világ legjobb szerelmes párját!Valahogy kibírjuk ezt a pár napot aztán visszajövünk és csapunk egy nagy bulit,így jó lesz!?-rángattam fel a padlóról,szó szerint,meg képletesen is.
-Te vagy a legnagyszerűbb lány akivel valaha találkoztam,és tudod mit?!Szerintem Ibizán nagyobbat lehet bulizni!-húzta huncut mosolyra a száját.
-Elviszel Ibizára?-kérdeztem.
-Még jó hogy,ez a minimum!-jelentette ki,mire én felugrottam az ölébe.Gyerekkori álmom volt eljutni oda,így mikor ezt kimondta határtalan örömöt éreztem.
A meghitt beszélgetésünk után Nando hívott egy taxit,amikor az odaért hozzánk bepakoltuk a rengeteg táskát a csomagtartóba,aztán beültünk.
-A reptérre legyen szíves!-mondta Fernando a taxisnak,miután ezt kimondta riadtan néztem rá.
-Szóval repülővel megyünk?!-érdeklődtem,bár tudtam rá a választ.
-Igen miért talán félsz a repüléstől?
-Én?Ugyan dehogy!-mondtam,pedig ez nem volt így,nagyon nem
Mikor megérkeztünk a reptérre körülvettek minket Fernando rajongói és a fotósok.Alig bírtunk mozdulni akkora volt a tömeg,eltartott egy ideig mire végre fel tudtunk jutni a gépre.
-Szeretnél az ablak mellé ülni?
-Oh nem köszönöm Isten ments!
-Na jó valld be egy picikét félsz a repüléstől!
-Oké beismerem!
-Nyugi csak a felszállás meg leszállás a rossz!
-Ezzel nem nyugtatsz meg!És mi van ha egy bomba van a gépen?Vagy ha itt van köztünk egy terrorista?Jézusom itt fogunk meghalni!-pánikoltam be teljesen.
-Hány repülőgépes katasztrófa filmet láttál eddig?
-Mit tudom én,szerintem a kelleténél jóval többet!
Ahogy ezt kimondtam a gép elindult és megkezdte a felszállást.
-Istenem!-sóhajtottam.
-Fogd meg a kezem és szorítsd meg!Ez beválik először én is ezt csináltam!-nyújtotta felém a kezét Fernando,amit én kézségesen elfogadtam.
-Shakira már a levegőben vagyunk és légyszi ne törd össze az ujjaimat,még szükségem van rájuk!
-Bocsi!-engedtem el a kezét.
-Akarsz zenét hallgatni?
-Persze!Az legalább eltereli a figyelmem.
Fernando elővette a telefonját,hozzácsatlakoztatta a fülhallgatót,aminek az egyik felét átadta nekem,a másikat pedig betette a fülébe.
-Szereted az El canto de locót?-nézett fel egy pillanatra telefonjából.
-Persze,ki nem?
-A hülyék!-szólalt meg nevetve,majd elindította a La madre de Josét.-Régen is egyezett az ízlésünk,úgy látom ez még mindig így van.
-Az biztos!
Az út villámgyorsan eltelt,rengeteg jó zenét hallgatunk és nagyon jól szórakoztunk.Barcelonában már nem volt akkora tömeg Torres körül,így hamarabb össze tudtuk szedni a csomagjainkat.
-Most hova megyünk?-kíváncsiskodtam mikor Nando megállt a parkolóban.
-Nem tudom,Yolanda azt mondta,hogy itt fognak várni.
-És látod őket?
-Nem...vagyis de már igen!Nézd az a szőke lány a fehér Chevroletnél,ő Yolanda!
Elkerekedett szemekkel bámultam abba az irányba amerre Fernando mutatott,a Szőke démon ismét ott állt pár méterre tőlem.
-Ismered Yolandát?-lepődött meg.
-Túl jól ismerem!-vágtam rá komoran.
Ez annyira király.!!!:D huu de várom mi fog történni meg persze szurkolok h ténylegesn összejöjjenek Shakirával itt a sztorikba.:D
VálaszTörlésÖssze fognak majd...ne aggódj:)!
VálaszTörlés