-Istenem,bár vicc lenne...de nem az!
-Megáll az eszem Fernando,hogy kérhetsz tőlem ilyet?Én a barátod vagyok,aki mellesleg 3 évig nem érdekelt!
-Tudom,tudom...de az Atletico és a válogatott mellet a családomra is alig volt időm!
-Ugyan Nando ne fogj mindent a focira!Különben is,ha hiányoztam volna neked,csak egy kicsit is fölhívhattál volna hetente legalább egyszer,de soha nem tetted meg!Pedig én vártam....szükségem lett volna a legjobb barátomra például akkor mikor anyukám meghalt,de te nem voltál ott velem!Úgyhogy most én se leszek veled...viszlát Fernando!-szálltam ki az autóból,de Nando rögtön utánam jött.
-Igazad van és sajnálom!Szörnyen viselkedtem,de soha többé nem teszek ilyet,megígérem minden olyan lesz mint régen!
-Te magad is jól tudod,hogy most nem állnál itt,ha nem kéne neked ez a szívesség...de kell,nekem viszont érdekbarátságra nincs szükségem,bocs!A kapcsolatunk pedig már nem lesz a régi te egy szupersztár vagy,a gyerekek példakép én meg egy nagy senki hozzád képest!Nekünk nincs több mondanivalónk egymásnak...
-De igenis van!Nem számít,hogy sikeres lettem ugyanaz vagyok aki voltam egy szerény naiv kölyök...és nem tartanék ott ahol most tartok ha te nem bíztatsz engem minden meccs előtt,sosem engedted,hogy feladjam ezért nagyon hálás vagyok neked!És hidd el,hogy sosem kérnék tőled ilyen dolgot,de muszáj mert te vagy az egyetlen olyan csaj akire Yolanda féltékeny lenne....
Még a sötétben is jól láttam ahogy Nando mély barna szeme az elszántságtól csillog,ezzel a tekintettel na és persze a szavaival a szívemig hatolt.
-Ezt jól elintézted,mindig tudod mit kell mondani.-mosolyodtam el.
-Hát...igen-nevetett ő is.
-Komolyra fordítva a szót megfontolom ezt az egész ügyet,de nem ígérek semmit.Az elmúlt 3 év nem tud ilyen gyorsan kitörlődni.
-Oké megértem és köszönöm.
Ezután visszaültünk Fernando kocsijába,útközben nem sokat beszéltünk,mindketten elég feszültek voltunk.
-Rendben.
-Köszi a fuvart.-indultam el a lépcsőház ajtóhoz.
-Szívesen jó éjt Shakira!
-Jó éjt Nino!
Fáradtam gyalogoltam fel a negyedikre,ami nem csoda,hiszen elég hosszú napom volt.Próbáltam csendben besurrani a lakásba,de mint később kiderült ez felesleges volt.
-Szia Isa!-köszöntött a nővérem egy öleléssel.
-Szia Sara!Miért vagy ébren fél kettőkor?
-Mert José felébredt és vissza kellett altatnom,de mire ő elaludt nekem elment az álmom így hát gondoltam megvárlak.
Sara és a kisfia José akkor költözött hozzám mikor kiderült,hogy Dani a nővérem férje megcsalta Sarát.Szegény nagyon kivolt,de ezt meg is értem természetesen befogadtam őket,hiszen Sara a testvérem,nem számíthatott másra csak rám.
-Ja értem.-válaszoltam majd bementem a nappaliba.
-Isa nagyon furcsa vagy,történt valami?-kérdezte aggódva.
-Nem dehogy Sara....Azta új a felsőd?!Nagyon jól áll!
-Húgi ez a póló 1000 éves és egyébként José vacsora után lebüfizte.Szóval ne tereld a témát!
-Oké tényleg történt valami!
-Micsoda?-érdeklődött Sara miközben leültünk a kanapéra.
Szépen lassan elmeséltem neki Fernando különös óhaját,majd félve néztem rá,mert tudtam,hogy nem lesz jó véleménye a dologról.
-Remélem jól elküldted melegebb tájakra...ekkora pofátlanságot!
-Öhm....én nem egészen ezt tettem.-vallottam be.
-Akkor megpofoztad,vagy mi?
-Némi győzködés után megígértem neki,hogy átgondolom.
Erre Sara elképedve nézett rám,majd hozzám vágott két párnát mire leestem az ágyról.
-Hé.ez fájt!
-Te nem vagy normális húgi esküszöm!Én..én nem értelek,miért mondtad neki ezt?
-Mert a barátom volt,együtt nőttem fel vele,nem hagyhatom így cserben!
-Ő is cserben hagyott a karrierje fontosabb volt neki mint TE!
-Nekem is fontosabb lett volna!Egyébként abban nincs semmi,hogy átgondolom!
-Akkor is hülye vagy,ennek az egésznek az a célja,hogy visszaszerezze a volt a csaját,aztán megint ejt téged,mint a múltkor!
-Jajj Sara olyan gonosz vagy!
-Nem vagyok gonosz,csak reális!
-Jól van nem érdekel mi a véleményed!Ez az én döntésem,ebbe nem szólhatsz bele!-csaptam be a szobám ajtaját.
-Ha elmenekülsz a nézeteltérések elől azzal nem oldasz meg semmit!-kiáltotta be,de én erre már nem reagáltam.
Bemásztam az ágyamba és próbáltam álomba merülni,de nem sikerült,mert még legalább százszor átrágtam magam a Fernandos dolgon.Sokáig forgolódtam álmatlanul,így volt 5 óra mikor végre elaludtam.reggel kilenckor viszont arra ébredtem,hogy Sara a konyhában csörömpöl,elég mérges voltam rá,mivel mindig is utáltam az ilyen jellegű ébresztőket.
-Ebédet főzök,talán baj?
-Nem lehetne halkabban,szeretnék még aludni?!
-Nem...amúgy már ideje felkelni,aki éjjel legény legyen nappal is.-tette elém a reggelimet amit én néma csendben majszoltam el.
Miután Sara megcsinálta az ebédet Joséval játszott,én addig TV-t néztem.
-Sara csengettek!-kiabáltam be a nővéremnek a gyerekszobába.
-És?Mozdulj meg!
-Meccs van,nyisd ki kérlek!
-Miért tenném?
-Mert ez az én lakásom és befogattalak titeket!
-Nyitom!-sóhajtott egy nagyot,mire én gúnyosan elmosolyodtam,ez mindig beválik.
-Szia Fernando!
-Hello Sara!Oh de aranyos kisfiú a tiéd?
-Igen,de nem kapod meg azért,hogy eljátssza a fiadat.
-Sara még mindig olyan bűbájos vagy mint régen.-mondta műmosoly varázsolva az arcára.
-Tudom...-nevetett fel.
-Gyere Nando!-szakítottam félbe a társalgásukat,régen sem voltak oda egymásért...és ez semmit nem változott.
-Na persze Fernandonak rögtön felugrasz a TV elől....-forgatta a szemét Sara.
-Sara kérlek fejezd be!-néztem rá szúrósan.
-Jól van naaaa-tette fel védekezően a kezét.
Gyorsan berángattam a focistát a szobámba és helyet foglaltunk az ágyamon.
-Bocs a nővérem miatt...tudod milyen!
-Semmi már megszoktam.És eldöntötted,hogy akkor mi lesz?-bámult rám kíváncsian.
-Igen,döntöttem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése